Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

tízesben bébíró lakosoknak. Ha más nemű fán éretnek, azokrais az írt büntetés al­kalmazandó" . ш A csíkszentgyörgyiek kiválóan tudták, hiszen volt idejük évszázadok alatt meg­figyelni, hogy a falujuk környékén magasodó hegyekben a kipusztult, vagy kipusztí­tott, kivágott erdő könnyen újra sarjad. A fiatal sarjadékokat azonban bizonyos ese­tekben óvni kell annak érdekében, hogy hatalmas fákká növekedhessenek. 1868. március l-jén Háromtizes gyűlése úgy határozott, hogy a tizesbeliek közmunkával készítsenek kerítést a Monyasd bükké köré, mert a lehullott makkokból kikelt sarja­dékokat csak kerítéssel lehet megvédeni a nyomáshatár területén járkáló és a Monyasd bükkibe, is betévedő állatoktól. 685 28 év múlva, 1898. március 7-én Kővári László szeredai magyar királyi erdőmester figyelmeztette Háromtizes elöljáróságát, hogy a Monyasd bükké fiatal bükk sarjadékainak megóvása érdekében sánccal vagy más módon akadályozza meg a veszélyeztetett erdőterület legeltetését. 686 Altizes, Martonos és Simószege tizes egy közös növendék erdőt 1845-ben ti­lalmassá nyilvánított és védelme érdekében közös konstituciót alkotott. 687 Az áttanulmányozott tizesdokumentumokban a XX. század előtt egyetlen olyan esetre leltem, amikor egy erdővel rendelkező tizes megpróbálta magról szaporítani fogyatkozó cserefáinak számát. 1863-ban Körösmény tizes szép határozatban szánta rá magát a nem mindennapi cselekedetre: 5Г Ё folyó 1863-dik év november hó 15-dikén Csík Szent György Körösményfalva fő erdő bírája Márton Ferentz atyánkfia házánál tizes gyűlése tartatván, ez alka­lommal azon elméletre jött tízesünk, hogy mivel a' régi időktől fogva ős eleink áltól a' mostani élőknek használatára meg tartott és gondozott tilalmas erdőnkből a' cserefa úgy annyira el vénült s ennél fogva úgy annyira elis használtatott, hogy a ' mi közülök meg maradottis, azok sem termésre, sem semmi más használatra nem alkalmatosok. Innen kiindulva maradékaink háládatos s ágát ki érdemelendő több évek olta gondolkoztunk, hogy mihelyest bánkfalvi Simószege vagy pedig Altizes csere erdején cseremak teremne, azonnal egy véka cseremakot szerezvén, azzal ültetés által csere erdő nevelést próbálandunk, ezen intézkedésünk nyomán [az]altizesi csere erdő Telekasza nevezetű helyéről kaptunkis mint egy tíz kupa csere mákot és egy vékát, eztet tehát tzélirányosnak látta tízesünk, hogy a holnapi napon kimenvén a' Borvíztől Orjás erőse alá kimenő úton felyül elkezdve Küszürű patakáig, s onnétis Körtövélyes oldalánis fel, mindaddig, míg nem igen sűrűn ültetve a ' maggal bé érjük. Miképpen felelne meg ezen jó szándékkal véghez vitt munkánk reménységünknek aztot a későbbi maradékok fogják tapasztalni, s hogy annál in­kább örömök lehessen benne szívünkből kívánva, közönségesen meg is tiltódtak, hogy azon tilalmas erdeinken juhot és ketskéket senkiis legeltetni ne merészelyen. Minek végre hajtására koronként fő erdő bíráink szoros felelősség terhe alatt bízatnak meg úgy a későbben szükségelendő intézkedés s felvigyázatra nézveis. Az TA.J. 1.37-38, TA. H. 2. 101. TA. H. 8. 53. TA. A. 3. 15. 205

Next

/
Thumbnails
Contents