Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

Milleker Rezső fölvetése a XX. századi kutatások sok ellenkező értelmű eredménye ellenére a XXI. század elején is hordoz némi aktualitást. A tized (tizes) fertály problémakör alapvető kérdései a következőképpen fogalmazhatók meg: 1. Valóban keleti hozadékunk-e a tizes szervezet, vagy Közép-Európába érve is megismerhettük? 2. Van-e összefüggés a honfoglaló magyarság katonai jellegű tizes szervezete és az újkori magyar helységek tized-пек (tizes-nek) nevezett városrészei, falurészei között? 3. A nyugat- és észak-magyarországi polgárvárosok fertályai, a szász „szomszédságok", valamint az alföldi, dunántúli agrárvárosok és némely erdélyi városok, falvak tizedei (tízesei) azonos tőről sarjadtak-e? Létezik-e történeti kapcsolat Eger fertályai, fertálymesterei, Nagyszeben Nachbarschaft]

ai, szomszédatyái, Debrecen autonóm utcái, utcakapitányai, a mezőségi Szék önálló utcái, utcagazdái és Csíkszentlélek (később tárgyalandó) tízesei, tizesbírái között? A feltett kérdésekre a kutatás eddigi eredményei alapján még nem adható megnyugtató válasz. A honfoglaló és a koraközépkori magyarság településrendjétől, társadalmi szervezetéről szólva László Gyula megerősítette a tizes szervezet fontosságát.

15 Györffy György hangsúlyozta, hogy a tizes szervezet régi keleti pusztai intézménynek számít, amelyet a hadi rend konzervált, István király pedig felújított és kiterjesztett az egész népre, valószínűleg annak tudatában, hogy ez a szervezeti forma nem volt idegen az ideálnak tekintett nyugati, keresztény európai államokban sem.

16 Az államalapítás korában tehát a tizes-százas szervezet keleti magyar hagyománya összeegyeztethető volt a római birodalom romjain felnőtt európai államok tizes-százas szervezési hagyományával. Sajnos a magyar falurendszer XII-XIV. századi kialakulását és középkori fejlődését kutató Szabó István és Maksai Ferenc klasszikus településtörténeti könyveikben nem írtak tizedekről, gyaníthatólag azért, mert nem találták nyomukat az általuk áttanulmányozott sok ezer középkori oklevélben. Ez mindenesetre elgondolkodtató a tized települési egység voltának középkori létezését illetően.

17 Györffy István a katonáskodó hajdúk hajdani tizes szervezetének emlékeként, mintegy közigazgatási leképeződéseként magyarázta a hajdúvárosok újkori közigazgatásában szerepet játszó tizedeket. „A régi tized katonai keretet jelentett, később a tized közigazgatási keretté vált." „A tizedek alatt régen nem városrészeket értettek, hanem katonai egységeket"-írta.

18 Hasonlóképpen vélekedett több évtizeddel később Rácz István, amikor Böszörmény tizedeiről szólva leírta: „A tized a városi közigazgatás alapegysége maradt. Elvesztette katonai jellegét."

19 Szendrei István és Nyakas Miklós úgy ítélték meg, hogy a hajdúvárosok közigazgatási értelemben vett tizedei nem hozhatók összefüggésbe a hajdúk hajdani katonai szervezetével. Kétségeiket 15 LÁSZLÓ Gyula 1944. 223-230. 16 GYÖRFFY György 1973. 62. 17 SZABÓ István 1966., - SZABÓ István 1969., - MAKSAY Ferenc 1971. 18 GYÖRFFY István 1926/a. 117-118.,-GYÖRFFY István 1926/b. 195. 19 RÁCZ István 1973.85. 18