Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

arra a kétségtelen igazságra alapozták, hogy tizedek olyan városokban is voltak, amelyek nem tekinthetők hajdúvárosoknak, következésképp lakosságuk nem élt katonai szervezetben.

20 Mindehhez még hozzátehetjük, hogy olyan települések közigazgatásában is szerepe volt a tizednek, amelyek a XVIII. században települtek. Másrészt új telepítésű falvakban későn, például Kecelen a XIX. század első felében is szerveztek tizedeket a közigazgatás és a rendfenntartás megkönnyítésére.

21 Nyilvánvaló, hogy az ilyen falvakban a tized a korábbi helységek bevált igazgatásszervezési gyakorlatának analógiájára, az önkormányzat praktikus elemeként, helyi katonai hagyomány, illetve az államalapítás előtti, ősi tizes szervezet továbbélő hatása nélkül jött létre. Tanulságos idéznünk Zoltai Lajos értékelését a nagy múltú debreceni tizedekői. Véleménye szerint a város tizedekre osztását a „közterhek egyenletes elosztásának és viselésének" igénye követelte meg, nem pedig valamiféle „katonai szervezethez való alkalmazkodás." Debrecen soha nem volt katonasággal megrakott, várszerűen megerősített hely. A város népe azonban a katonai nyelvből átvette a tized megjelölést egy polgári intézménye megjelölésére, mert ez a kifejezés „teljesen megfelelt a magyar észjárásnak és hagyományoknak."

22 A feltárt adatok ismeretében sajnos egyértelműen nem dönthető el, hogy a tízednek, nevezett újkori településrészek kapcsolatba hozhatók-e az államalapítás kori magyarság társadalmának tizes szervezetével. Sok az olyan helység, ahol nyilvánvalóan, adatokkal igazolhatóan későn, a XIX. században, felsőbb szorgalmazásra, és ami a legfontosabb: más helységek gyakorlatának analógiájára vezették be a település tizedekre tagolását. A példának tekintett városok, például Debrecen, Kolozsvár, Kecskemét tizedeiről viszont nem tudjuk, hogy a nyelvi egyezésen túl van-e közük a magyarság hajdani tizes szervezetéhez és tizes megtelepedéséhez. Valószínűleg nincs. A tized, mint városrészt jelentő szó, csupán nyelvi reliktum, a hajdani társadalomszervezet világából átörökölt, megváltozott jelentésű kifejezés. A Kárpát-medence polgárvárosainak fertályai valószínűleg egy európai városi közigazgatási, rendészeti kultúra részeiként élték életüket. Az erdélyi szász Nachbarschaftok föltehetőleg németországi hozadékok. Különös színt jelentenek a Debrecen-jellegű agrárvárosok és a Szék-hez hasonló falvak, ahol egyrészt a települési alapegységek utca és tized neve, másrészt az autonóm településrészek birtoklási és gazdálkodásszervezési önállósága valamiféle magyar sajátosságot jelent. A széki példa felveti a (később tárgyalandó) székely tízesek e magyar sajátosságú csoporthoz kapcsolódását. A valóságos válasz megfogalmazásához szükség van még az összekötő szálak elmélyült bogozására, a társadalomszervezetre utaló korai tized-adatok és a településrészt jelentő későközépkori, koraújkori adatok összekapcsolására, a biztos fogódzót nyújtó településrész jelentésű középkori és újkori tized-adatok sokaságának feltárására. 20 SZENDREY István - NYAKAS Miklós 1980. 209., -NYAKAS Miklós 1984. 48. 21 BÁRTH János 1984.424-^29. 22 ZOLTAI Lajos 1939. 103. 19