Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

ban vagy valamiféle időtlen régiségben települések léteztek a hegyekben, a tizeserdők tájékán, hiszen a régi szántóföldek hajdani muzsdái, rászántással keletkezett mezsgye-szerepű magaslatai még mindig látszanak az erdőben. Az 1860-ból származó idézett szöveg azt sugallja, hogy talán nem kellene akkora jelentőséget tulajdonítani azoknak a bizonyos erdei muzsdáknak, mint amekkora jelentőséggel a népi fantázia felruházta őket. Eredetüket talán nem kellene évezreddel vagy évezredekkel korábbi időkig visszavezetni, miként azt a dús fantáziájú szentgyörgyiek mondái teszik. 1860-ban elhagyott szántókat emlegettek Jenőfalva tilalmasának határvonala táján, mégpedig olyan szántókat, amelyeket akkortájt is létező jenőfalvi családok és személyek birtokoltak a korábbi években. A határjárók az elhagyott szántókat és muzsdáikat saját koruk családjaihoz, személyeihez tudták kötni. A szántók elhagyásának sokféle oka lehetett. Előfordulhatott például, hogy illegálisan irtott földek, vagyis foglalások voltak, amelyeknek feladására korábban felszólította gazdáikat a tizes. Az erdőirtók, például a magashegyi talaj terméketlensége, nehéz művelhetősége, vagy a vadveszély miatt maguk is juthattak olyan elhatározásra, hogy beszüntetik irtott területeik szántását, vetését. 1866. május 26-án Háromtizes bizalmi férfiai Kasza Imre falusbíró vezetésével vizsgálatot folytattak a háromtizesi tilalmas és a vele érintkező szántóföldek határvonala táján. Akkurátusan ölszámra fölmérték a szélső szántóföldeket, és „leszakasztották" azokat a területeket, amelyekkel a szántók szélesebbek vagy hosszabbak voltak a kelletüknél. Az így visszaállított tizeshatáron halmokat hányattak.

654 1882. március 6-án Körösmény tizes hangadó férfiai Kasza Imre körjegyző vezetésével kivonultak Ikerkút és Szőke lapos tájékára, hogy feltárják a tilalmas szélén gyanított foglalásokat. Felmérték az „Antalfiak" és a „Tamásfiak" kaszálóit. Megállapították, hogy a kaszálók nagyobbak annál, mint ahogy a telekkönyvi nyilvántartásban szerepelnek. A határjárók úgy ítélték meg, hogy a kaszálók növelése a tizeserdő rovására végzett irtás útján történt. Antal Márton, aki a helyszínen tartózkodott, elismerte, hogy tíz szál fa helyét elfoglalta a tizes erdejéből. 1 forint 66 krajcár lefizetése után „kibékült" a birtokossággal. Néhány nappal később Antal András foglaló is a „kibékülést" választotta, ami 3 forintjába került.

655 A tízesek vezetőinek erélyes fellépései ellenére mindig akadtak, akik megpróbálkoztak birtokaik nagyobbításával a tizesbirtokok rovására. 1838-ban Háromtizes kemény határozatot hozott a foglalók ellen: ,^í mái napon, úgy mint augusztus holdnap 14-dik napján 1838-ban közönséges gyűlésünkben fő erdő bíránk Gáli István azt adgya élőnkbe, hogy egy néhány tízesünk béli emberek tilalmas erdeink szélyeiből magoknak foglalni kívánnak és már vettekis belé, kik ellen a ' közönséges gyűlésben végeztetett, hogy fő erdő bíránk annyi, a ' mennyi szükséges erővel ki mennyen és a' tilalmas helyből lett foglaláson való termést el vegye és magához vigye." Augusztus 27-én megtörtént a foglalások termésének elvétele, szeptember 7-én pedig az elvett takarmányok elárverezése.

656 TA. H. 6. 28-29. ТА. К. 2. 218-220. ТА. H. 6. 4. 197