Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

Háromtizes 1840. augusztus 16-án külön konstituciót szerkesztett és fogadott el a tilalmas erdők széleit veszélyeztető foglalások megakadályozására. Ebben jelentős pénzbüntetést helyeztek kilátásba azok számára, akik foglalásra vetemedtek.

657 1843. április 20-án csíkkozmási nemes lófő Botos József csíkszéki táblabíró és csíkszentmártoni nemes Becze István alcsíkszéki táblabíró vizsgálatot végzett Háromtizes tilalmasának „belső" határvidékén. A terepbejárásra minden háromtizesi házból meghívtak egy személyt, így népes gyülekezet járt-kelt a Kánya oldalán, a Székpataka táján és a Farkasverem homlokán. A határjárók feltárták, megállapították az illegális foglalásokat. Jelképesen visszavették a tizes számára az elfoglalt földeket. Halmokat hánytak az „igazi" határra. Némely foglalók elismerték „hibájukat" és belenyugodtak megnagyobbított szántóföldjeik egy részének elvesztésébe. Más foglalók, például a nemes Tomposok és nemes Bors Gergely tiltakoztak a „halmozás" ellen. Azzal érveltek, hogy már több év óta használták a visszavett földeket, sőt Bors Gergely nem átallotta az elvesztett szántóját örökségnek nevezni.

658 Különösen nagy területet irtatott ki a tizes tilalmasából Gál József huszár és nemes Tompos István. Velük csak körülményesen tudott a tizes kiegyezni. 1844. augusztus 25-én Háromtizes kézbeadásos egyezségre lépett a tizes egyik tagjával, Gál Józseffel, aki a tilalmas szélén, Kánya oldala táján egy 107 öl hosszú és felül 25, alul 20 öl széles szántót irtott. Gál József a foglalást megtartotta, de fizetett 45 magyar forintot, és átadott a tízesnek cserébe egy „egy köblös" szántóföldet, amely a „monyasdi forduló határában" a Hidegség verőfénye nevű területen feküdt.

659 Néhány hónappal később, 1844. december 10-én Háromtizes vezetői a nemes Tompos famíliával kötöttek egyezséget az ugyancsak Kánya oldala táján tett foglalásukról. Előzőleg a tizes perre vitte az ügyet, és a Tomposok a pert elvesztették. Ezután szánták rá magukat a békés egyezségre. A viszonylag nagyméretű foglalt szántóból kimértek akkora területet, amekkorát az előbb idézett esetben Gál József megváltott. Ezt a földdarabot 55 magyar forint lefizetésével a Tomposok megtarthatták. A szántó többi része visszakerült a tizes birtokába.

660 Gál József és a Tampos földesúri família nagy területű foglalásai jelentős vihart kavartak Háromtizes életében, de nagy kárt okoztak a tízeseknek a 2-3 öles elszántások is. 1847-ben Csiszer István főerdőbíró megpróbálta számbavenni a Harám alatt, hogy kik hatoltak be szántásaikkal a tizes területére. Bizony jócskán talált 2-3-4 öles foglalásokat.

661 1866. május 26-án Gáli Joachim háromtizesi főerdőbíró néhány bizalmi férfi társaságában kiment a Harám alá, és bejárta a tizespaskum határvonalát. A korabeli tizes-jegyzőkönyv tanúsága szerint a következő rendellenességeket tapasztalta: ' A Harám alatt Tekse Antal a földje szélénél „két lépéssel küljebb szántott a Tizes pascumjába". 7 TA. H. 6.6-7. 8 TA. H. 7. 11. 9 TA. H. 6. 14-15. °TA. H. 6. 16. 17., - TA. H. 7. 23. 1 TA. H. 7. 31. 198