Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

tízesre. Jobbágyainak sem adhatta át. Úgy látszik, vonatkoztak rá a három tizes lófőrészi szabályai. Martonos tizes 1820. évi konstitúció]ában a Lófőrész kaszáló „tizesre fordulása" és tízesen belüli nyilas osztása a fogalmazási zökkenők ellenére jól felismerhető: „A midőn nemes tízesünk ... Lófő kaszálója 7 ráfordul tízesünkre, ebben az esetben minden személy válogatás nélkül, gazdag s özvegy között fel osztassék, és a ki a maga tulajdon nyiljával meg nem elégedne, más szomszédgyáét hatalmason el kaszálná, vagy pedig rendül vagy búgjául el vinné, ekkor az olyan ... személynek büntetése a hatalmas cselekedésért 1 Rénes forint [\QSZ]ezüstbe [n] [és amit] ... a hatalmas cselekedésével mástol elvett, annak visszafordítása"

588 1844-ben Martonos tizes rövid, de súlyos konstitúció értékű határozatot hozott a Lófőrész kaszálóval kapcsolatban, amely határozat szövegéből kisejlik a hajdani lófő-birtoklás ténye és kizárólagossága: fr

4 folyó 1844-dik évben martius holdnap 6-dik napján végzése a nemes Martonos tízesében levő gyalogkatona és huszár renden lévő lófő embereknek constitutioja arról, hogy a ki magán kívül idegen tízesből provintziát viszen oda a lófő jusra kaszálni, azon embernek a büntetése lészen 1 ezüst forint elsőbször, másodszor 2 ezüst forint, harmadikszor jusa nélkül maradgyon."

589 Altizes, Martonos és Simószege tizes küldöttei többször tartottak határbejárást és határjel-újítást a Lófőrész kaszáló szélein. Ilyen határjel-újítás zajlott le 1893. július 2-án, amikor az ittkétfalvi Tekse Imrével támadt határvitát is meg kellett oldani.

590 A Lófőrészt birtokló tízesek határ kihalmazást végeztek 1889-ben és 1901-ben is.

591 Előfordult, hogy a Lófőrész kaszálót, az a tizes amelyikre éppen ráfordult nem a jogosultaknak osztotta ki kaszálni, hanem bérbeadta. A bérbeadást a tizesjegyzők a táj nyelvhasználati sajátosságaként gyakran eladásnak nevezték. Tehát, ha a kutató azt olvassa valamelyik jegyzőkönyvben, hogy a „lófőrész eladatott", nem kell megdöbbennie, mert a szövegkörnyezetből láthatja, hogy a lófőrészi fűtermés elárverezéséről, bérbeadásáról, ritkábban a lófőrészi fák eladásáról van szó.

592 Történeti és néprajzi szempontból jóval tanulságosabbak azok a jegyzőkönyvi feljegyzések, amelyek a lófőrészi kaszáló évenkénti felosztásáról és a jogosultak általi megkaszálásáról szólnak, mivel ezekben a határozatokban ki nem mondva ugyan, de a középkori eredetű nyilas osztás kései emlékei lelhetők fel.

593 Emlékeztetnek ezek az adatok a szomszédos negyedfélmegye havasa hajdani kaszálóosztása• 594 ira is. A lófő kifejezés valószínűleg másolási hiba folytán a nemes és a tízesünk között állt. A közlés során áthelyeztem a tízesünk és a kaszálója szavak közé. Ugyanakkor a hibás ránk helyett a rá alakot használtam. TA.M. 1.5. TA. M. 1. 10. -A szövegben a provintzia szó jelentése: nem lófő, leginkább jobbágyrenden lévő. TA. S. 1. 127-129. - Ugyanaz: TA. A. 4. 11. TA. S. 1.240-241. TA. A. 4. 1.(1863).-TA. S. 2. 159-160. Vö.: TAGÁNYI Károly 1949. 39., 41., 43-44., 50-51. - SZABÓ István 1969. 65-72. Vö.: U. KERÉKGYÁRTÓ Adrienne 1992. 21., 32-33., 41. - DUKA János 1978. 190 - 191. 181