Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)
A lófőrészi kaszálás kezdete előtti napon, általában az ünnepnek számító augusztus 20-án valamennyi tizesbeli jogosultnak ki kellett mennie a Lófőrész területére, ahol a tizesbíró megtartotta az elosztást. Több tizeshatározat is tiltotta, hogy valaki az elosztás előtt kaszálni merészeljen. Simószege tizes 1882. augusztus 13-án Lófőrésszel kapcsolatban a következő határozatot hozta: „... meg határ oztatott, hogy minden egyén a ki a Lófőr észbe bébirtokol, köteles e hó 20-án elosztás végett délutáni három órakor megjelenni, hozzá téve, hogy halál eset vagy pedig peres ügyön kívül a meg nem jelenő a jogától felmentetik, azon kívül pedig azon egyének a kik tisztítani nem voltak, kötelesek minden egyén 30 krajczár napi díjat a tizespénztárba fizetni, mind addig kaszálni nem lehet, a míg előre a kiszabott díjat le nem fizeti. Az is meghatároztatván, hogy főerdőbíró Kováts Imre atyánkfia az elosztáson az igazság kiszolgáltatása tekintetében köteles megjelenni." 595 Simószege tizes 1888-ban augusztus 15-ére, Nagyboldogasszony ünnepére, 1894-ben pedig mivel szárazabb, melegebb idő járt és korábban lehetett kaszálni, augusztus 5-ére, Havas Boldogasszony ünnepére tűzte ki a Lófőrészi kaszáló felosztását. 596 1900-ban újra augusztus 20-án végezték a kaszálóosztást, mégpedig az előző példákkal ellentétben, reggel. A munkát, a kaszálást másnap, augusztus 21-én lehetett elkezdeni. 597 1915. augusztus 20-án Simószege tizes gyűlésén a főerdőbíró bejelentette, hogy , folyó évre a Lófőrész az Simonszeg birtokosságára fordult" Kérte a résztvevőket, hogy döntsenek az elosztás időpontjáról. Talán az idők változását jelezte, hogy a gyűlés a következő nem túl lelkes, kissé kényszeredett határozatot hozta: , folyó év és hó 22-én az erdőbíró minden ben birtokos [nak] parancsolja meg, hogy menjen az falu részbe és az ő részit meg kaszálhassa, vagyis amit akar, azt csinálhat vele, s ha pediglen ki nem megyén az résziért, az birtokosságon nem lehet semmi követelése, azon kívül ki lesz adva mindenkinek az része és azon túl a tizes nem felel érte." 59 * A XIX. század második felének lófőrészi vonatkozású tizeshatározataiban legtöbbször szerepelt az a kitétel, hogy az elosztáson csak az kaphat nyilat, aki részt vett a „tisztításon", vagy távolmaradása esetén fizetett 30 krajcárt. A tisztítás kifejezésen valószínűleg a Lófőrész kaszáló bokroktól, fácskáktól való megtisztítását értették, amelyet közmunkában végeztek. Úgy látszik, az első világháború zivataros éveiben hanyagolták a tízesek a tisztítást, mivel a nevezetes kaszálón sok fa nőtt. 1925 márciusában Altizes, Simószege és Martonos együtt 100 köbméter fát adott el Lófőrész területéről 135.000 lejért. A pénzt egyenlőképpen osztották föl a három tizes között. így mindegyiknek jutott 45.000 lej. A tízesek úgy határoztak, hogy a rájuk eső pénzt kiosztják azok között, „akik a telekkönyvben részesek." Simószege tizes 53 jogos között osztotta föl az adminisztratív kiadásokkal csökkentett pénzt. TA. S. 1. 12. - Az elosztást a rossz időjárás miatt, mivel a gabonabetakarítással nehezen lehetett haladni, augusztus 20-ról augusztus 27-re halasztották. (TA. S. 1. 13.) TA. S. 1.72., 142. TA. S. 1. 224. TA. S. 2. 89. 182
