Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

kolhattak lófőrészjogot. A martonosi tilalmasba, a possessorok nélkül 1867-ben 43, 1

875-ben 47 gazda birtokolt jogot.

5Ы 1823. december 8-án Altizes, Martonos és Simószege képviselői fontos határozatot hoztak a Lófőrész nevű közös kaszálójukról. Alább közlöm a határozat csaknem teljes szövegét: „Mü nemes Bánkfalvának három tízesei: ú. m. Martonos-Patakfalva, Simószege és Altizeseknek lévén egy bizonyos örökös Lófő széna fű helye a' Bánkfalvi havason Egettvész nevezetű helyen, melynek vicinussa nap keletről az Uz vize, délről az Egettvész sorkán kijáró régi út, nyugatról Keresztes János úr posteritási, északról [a] Pongrátz juss és bennebb a Gabrié nevezetű hely, mely circum scribalt Lőfő jusst fen nevezett három tízesek emberi emléktől fogva aeternatim bírták és bírják máig is, ezen fen írt Lófő részünkbe bé akarván magát igtatni Bánkfalvi tekintetes nemes Kováts Mihály úr, mint lófő nemes személy, s' egyszersmind törvényessen is a ' nevezett három tízesek megfontolván ezen dolgot és helyesnek állítók, hogy a'folyó 1823-dik esztendőben karátson hava 8-dik napján a' fen említett nemes lófő Kováts Mihály úrnak ebbéli maga rátáját ki adni kívánnya, nevezetessen a ' fen vicinált az észak felöl lévő Gabrié nevezetű hely vicinitásában éppen azonfelyül a' leg közelebbről befolyó árokig és ki a kútfőig, napkeletről az Uz vize, nevezett tekintetes nemes lófő Kováts Mihály úrnak által adatik ily Conditione, hogy élyen és biralkodgyék azon törvénnyel, melyei a " nevezett három fizessek eddig is éltek, és ez után is élni fognak, hogy t. i. ezen just a' tízestől idegen és éhez nem tartozó tízesbe el bírni nem lehet, annál inkább más faluba semmi szín alatt ki vinni, hanem csupán a benlakósoktól birattatik. Ha pedig árvaságra tanálna maradni, akkor is a ' fen nevezett juss a ' űzessek kezébe és birodalmok alá vissza marad egyik mint a ' másik. Ide értetődik az is, hogy ezen nevezett tekintetes nemes lófő Kováts Mihály úr ezen circum scribalt just és jussát jobbágynak ki adni nem szabad, ... hanem maga használja a ' nevezett úr és kaszáitassa. A fenti határozatot azért idéztem hosszan, mert szövegéből néhány fontos tanulság leszűrhető. Világosan kiderül belőle, hogy a sokat emlegetett Lófőrész kaszáló az Uz vize mellett feküdt, Egettvész tájékán. Az is nyilvánvaló, hogy mivel az a tekintetes nemes Kovács Mihály kérte lófőrészjogba helyezését, akit 1820-ban 4 bánkfalvi jobbággyal rendelkező földesúrként írtak ősze,

586 a három szövetséges tizes teljesítette kérését. Magyarázó források híján azonban nehéz értelmezni a határozatnak azt a részét, amelyben kijelölték az új birtokos kaszálójának helyét. Mindez egy olyan közös birtoklású kaszálón történt, amelyet 1820-ban és a következő száz évben évenkénti nyilas újraosztással hasznosított az a tizes, amelyikre éppen reáfordult. Talán nem igazi, hanem az érdekelt személy földesúri rangjára való tekintettel valamiféle elméleti birtokkijelölés történt. Kétségtelen, hogy Kováts Mihály úr rátáját a tízesek nem szánták igazi magánbirtoknak. „Árvaságra jutása" esetén nem örökíthette, hanem visszaszállt a TA. M. 2. 20-21. — TA. M. 3. 3., 4. TA. A. 3. 4. MOL. Conscr. Czir. Mikr. 25724. 180