Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

A Nachbarschaft élén a Nachbarhann, Nachbarvater, Ältester Wortmann néven emlegetett „szomszédatya", „öregebb szomszédatya" állt, akit kettő vagy négy évre szavazással választott a „szomszédság" tagsága. Munkájáért bért nem kapott. Saját közösségében nagy tekintélynek örvendett. Tevékenységével, életvitelével példát kellett mutatnia. Ha vétséget vagy mulasztást követett el, sokkal súlyosabb büntetésben részesült, mint a „szomszédság" átlagos tagja. Az öregebb „szomszédatyát" a közösségéért végzett munkájában a „fiatalabb szomszédatya" segítette, akit némely helységekben ugyancsak szavazással választottak, másutt viszont az „öregebb szomszédatya" jelölte ki helyettesének a fiatalabb gazdák közül. A Nachbarschaft vezetőségéhez tartozott még egy idős háztulajdonosokból, gazdákból álló kis létszámú, 4-8 fős tanács. Az adminisztrációs munkát a szomszédsági írnok, (Schreiber) végezte. A „szomszédság" vezetői szervező munkájuk során számíthattak a Nachbarschaft tizedeiben tevékenykedő tizedesekre. A Nachbarschaftnak volt ládája, zászlaja, behívó táblája. A faragott, festett ládában tartották a „szomszédság" iratait, pénzét, pecsétnyomóját. A díszes bútordarabnak legtöbbször két kulcsa volt. Egyiket az „öregebb szomszédatya", másikat a „fiatalabb szomszédatya" tartotta magánál. Ha a ládának csak egy kulcsa volt, azt a fiatalabb vezető birtokolta. A láda viszont az „öregebb szomszédatya" házában állt. így csak akkor lehetett fölnyitni, ha mindkét vezető jelen volt. Az „öregebb szomszédatya" megválasztásakor a ládát, mint valami jelképet ünnepélyes menetben vitték a „szomszédság" új vezetőjének házához. A „szomszédság" zászlaját ugyancsak a szomszédatya-választás utáni díszes felvonulás idején használták. A behívó tábla a céhes behívó táblákhoz hasonlóan a helybéli hírközlés eszközének számított. A szimbolikus jelentőségű tárgyakon kívül a „szomszédság" praktikus használati tárgyakat is birtokolt. így többek között temetési felszereléseket; a lakodalmakban és halotti torokban használt, kölcsönözhető asztalokat, padokat, edényeket; a közös vigasságokon szerepet játszó értékes ón és cserépedényeket; mérőeszközöket: vékákat, mérlegeket, súlyokat, mérőláncokat; közösen vásárolt gazdasági felszereléseket: borsórostákat, permetezőgépeket, állatbélyegző vasakat; tűzoltó felszereléseket: létrákat, fecskendőket, csáklyákat, vödröket. Némely szász falu templomerődjében „szomszédságonként" tárolták a lakosok füstölt szalonnáját, kolbászát, sonkáját. A Nachbarschaft életében jeles esemény volt az évi közgyűlés, amelyet farsang végén, húshagyó kedden tartottak. Az összejövetelen a vezetők ítélkeztek a közösségi normák megsértői fölött. A jelenlevők felvették a jelentkező új tagokat, akik legtöbbször az előző évben házasságot kötött új gazdák közül kerültek ki. Két vagy négyévenként a gyűlés új „öregebb szomszédatyát" választott a „szomszédság" vezetésére alkalmas idős gazdái közül. Az új szomszédatyát a díszes viseletbe öltözött látványos menetben kísérték el a saját házáig, ahol a közösség tagjai bőséges vendéglátásban részesültek. 15