Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

hogy a polgárok a tizeselnök parancsát kötelesek teljesíteni, és ha hanyagolják munkájukat, a tizes bünteti őket. Előtte is, utána is a tizesjegyzőkönyvek elmaradhatatlan szövegformulája volt, hogy polgárt a községi bíró felszólítására a községi önkormányzat számára választ a tizes. Egyébként 1913. május 13-án szokatlanul kései időpontban, két polgárt választott Háromtizes, mégpedig területi alapon, a tizes két része, Járása" számára. A fentebb jelzett kérdések tekintetében érdemes szó szerint idéznünk a nevezetes határozat szövegét: „A birtokosság kinevezte polgárnak a [tizes] felső felibe... le... Gál Sándorig Gyűjtő Lázárt, [aki] köteles az őjárásába[n] az elnök parancsára pontosan parancsolni, mit ha nem teljesít, jogában áll a birtokosságnak minden elhanyagolását öt koronáig meg büntetni. Gál Sándoron alól pedig kineveztetett Tekse Zakar ifj. ... Köteles ö is az ö járásába[n] pontosan parancsolni az elnök rendelése szerint, mit ha nem teljesít pontosan, öt korona büntetésbe^] részesül".

512 Postavivő A XIX. század utolsó harmadában a tízesek minden évben biztosítottak a községi önkormányzat részére egy-egy olyan férfit, aki a községi hivatalos leveleket vitte a környező helységekbe, elsősorban Szentmártonba és Szeredába. A tizesjegyzők nyelvileg nehezen közdöttek meg a férfiú feladatkörének megnevezésével. A jegyzőkönyvekben, mint személyt nevezték a megválasztott tisztségviselőt postának, postaságnak és hasonlóknak. 1876. január 2-án Háromtizes gyűlésén a tizesbíró bejelentette, hogy а falusi elöljáróság minden tízestől két postát vár az „elöljáróság szükségére", a delegált postavivőket a község fölmenti minden útcsinálási közmunkakötelezettség alól. A gyűlés résztvevői közül Tekse Antal és Gál Balázs vállalták a „postafuvarozást". A tizes két terű fát ajánlott nekik. A határbíró kijelentette, hogy a postavivők а postalovakat legeltethetik postaszállító útjuk idején a vetésmező arra kijelölt szabad helyén.

513 Martonos és Simószege vállalkozásos alapon legtöbbször közösen állított postavivőt a község számára. 1883. február 2-án a két tizes birtokosai megnyugvással vették tudomásul, hogy Bothár István atyjukfia a „legjutányosabb áron" vállalta, hogy „a két tizes birtokossága helyett" egy évig viseli a postaságot. Jutalmát részletesen papírra vetette Simószege tizes jegyzője: „Simószege tizes birtokossága ígért egy szál választott csere fát a telekaszai csere erdőrészből, és úgy szintén Martonos tizes birtokossága ígért ahhoz hasonlót, azon megjegyzéssel, hogy ha egy szál elég nem lenne, az előbbinek arányához képest meg hasonlítva legyen ". 512 TA. H. 4.112. 513 TA. H. 2. 205. 514 TA. S. 1.34. 164