Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

Fuvaros A XIX. század utolsó harmadában a tízesek fuvarosokkal támogatták a községi elöljáróság munkáját. A fuvarosokat, „forspontosokat", a lóval rendelkező tizestagok közül jelölték ki vagy fogadták meg egy éves időtartamra a tizesek. 1877. február 24-én Jenőfalva tizes gyűlése úgy határozott a fuvarosságról, hogy „azon személyek, a kiknek lovok vagyon, sor szerént kötelesek ... viselni, az erdőbíró pediglen köteles leszen név sort hordozni róluk, és azon személyeket a nemes tizes meg fogja jutalmazni". 515 Jutalom címén a községi fuvarok tizesbeli elvégzője tűzifát remélhetett. Gyakoribb lehetett, hogy a községi elöljáróság számára biztosított tizesfuvarost a tizes eleve jelentkezés alapján fogadta meg egy évre, leginkább fáért. 1876-ban Körösmény tizes Tompos Ferencet fogadta meg forspontosnak. A vállalkozó egy szál bükkfát remélhetett szolgálataiért és mentesült az útjavítási közmunkák terhétől.

516 1901. január 16-án, Simószege tizes gyűlésén a tizesbíró előadta, hogy „régi szokás szerint... a tizesbirtokosságok tartják a községi elöljáróságot fuvarral". Ez a kötelezettség 1901. január l-jén megszűnt. Helyes lenne azonban továbbra is támogatni fuvarral a községet. A gyűlés résztvevői hallgattak a tizesbíróra, és 190l-re is fogadtak fuvarost a községi elöljáróság munkájának elősegítése érdekében.

517 Éjjeliőr A XIX. század második felében és a XX. század elején a községi elöljáróság szorgalmazására a tizesek egy-egy éjjeliőrt fogadtak, akit éjjeliőr, strázsa, patro,

518 bakter néven emlegettek. Az éjjeliőr éjszakánként járta a tizes utcáit, felügyelt az alvók nyugalmára. A rendellenességekről, különleges, szokatlan eseményekről jelentést kellett tennie a csendőrségnek, a tizeshixónak és а falusbírónak egyaránt.

51 Munkájáért egy éves megbízatása alatt a tízestől fizetést kapott pénzben, fában, esetleg gabonában. A pénzbeli fizetés összegét félévi, negyedévi vagy havi részletekben vehette föl a tizesbírótól, aki előzőleg beszedte azt a tizestagoktól. A gabonabért ugyancsak a tizesbeli lakosok adták össze. 1891. június l-jén Háromtizes gyűlése szerződéses formában fogadta meg éjjeliőrnek Simon Imrét: „ Meg fogadtuk Simon Imrét éjjeliőrnek az az patronok mostantól fogva jövő, 1892-dik évi június 1-éig, mely szolgálat tételéért ígért a' tizes 25 forintokat ... o. é., 's ezen kívül minden községi út csinálásból ki mentesődik, a 25 forintot az erdőbíró tag társaival kötelesek fel hajtani és a vállalkozónak nyugta mellett által fizetni. [Az éjjeliőr] ... köteles az rendeletek értelme szerént pontosan éjszakánként a' tizes körében eljárni s a' csendőrök rendelésének meg felelni ... 515 TA. J. 1.151. 516 ТА. К. 2. 97. 517 TA. S. 1.233. 518 Vö.: SZT. X. 577. 519 ТА. К. 2. 217. 165