Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

nem vállalja a nehéz feladatot. A következőképpen érvelt: „ ...hogy nálánál idősebbek vadnak és azokon a sor. Amikor rá kerül a sor, akkor ő is elfogja vállalni, mivel már hites is volt". Egy meg nem nevezett tizestag azzal védekezett, hogy ő már kiöregedett. Lukács Jakab az alábbi szavakkal próbálta megúszni a kellemetlen tisztség vállalását: „ ...nálánál még négyen vadnak idősebbek, és ha azok le viselik, akkor ő is elfogja viselni ". Polgár Azt a személyt, aki a községi bíró és az esküdtek döntéseit, felhívásait, parancsait közvetítette a falu lakossága felé, tehát híreket vitt, hirdetett, vagyis „kisbíró"szerű feladatokat látott el, a székely falvakban polgárnők nevezték. A székely gazdáknak kapuszám szerint, szerre kellett vállalni a polgárra váró teendők elvégzését.

507 Csíkszentgyörgyön és Csíkbánkfalván a községi bíró évente a tizesekkel állíttatta ki a község számára szükséges polgárokat, akiket a XIX. század végén néha már küldöncnek is neveztek. A tízesek legtöbbször egy-egy polgárt választottak, bizonyára szerre, kapuszám szerint a saját tagjaik közül, aki egy évig viselte a tisztséget. A tizestagok nem különösebben lelkesedtek azért, hogy polgárok legyenek, ezért a polgár-választás helyenként és időnként nem zajlott le zökkenők nélkül. Némely tízesek pénzt ígértek & polgárnak, például Simószege tizes 1905-ben 2 koronát egy évre.

508 Más tízesek, például Jenőfalva tizes 1941-ben közmunka alóli mentességet ajánlott.

509 Nehezen választott polgárt Simószege tizes gyűlése 1902. december 28-án. Kapuszám szerint három gazda neve került szóba. Egyikük sem vállalta a sok futkosással járó megbízást. Erre a tizesbíró a tizesbeli szokásokkal ellentétben szavazást rendelt el. A három férfiú közül egyik 8, a másik 5, a harmadik 1 szavazatot kapott. A 8 szavazatos jelölt azonban gyorsan alkut kötött az 5 szavazatossal, és végül az öt szavazatos Köncse János lett & polgár 1903-ra.

510 Altizes úgy próbálta enyhíteni a polgár tisztség viselésének terhét, hogy évente két személyt választott polgárnak, egyiket az esztendő első, a másikat az esztendő második felére. Ehhez a szokáshoz Altizes hosszú időn át következetesen tartotta magát.

511 Községi dokumentumok hiányában nem tudunk egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy mit kezdett a két község ilyen sok polgárral. „Hasznosításuk" egyik módjaként kínálkozott a naponkénti beosztás. A másik módszer az lehetett, hogy minden polgár csak annak a tízesnek az ügyeiben tevékenykedett, amelyik megválasztotta. Az utóbbi munkaszervezési megoldásra utal Háromtizes egyik 1913. évi határozata. Ha nem így lenne, nehezen tudnánk értelmezni azt a megfogalmazást, 506 TA. H. 5. 177-178. 507

IMREH István 1983. 64. 508 TA. S. 1.345. 509 TA. J. 4. 143. 510 TA. S. 1.267-268. 511 TA. A. 1. 47. (1908)., - TA. A. 2. 14. (1940). - TA. A. 2. 52. (1945). 163