Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

számított, hogy egy földet, jószágot birtokló székely gazda a hét egyik estéjén tizesgyülésen vett részt, ahol a tizestilalmas ügyeiről döntött, a következő nap esetleg utat javított közmunkaként a tizesbíró parancsára, a hét második felének egyik estéjén esztenatársasági gyűlésen vett részt, ahol a nyári juhpásztor személyéről döntött, a következő nap pedig néhány társával deszkából összeállított esztenaalkatrészeket szekerezett a havasba az esztenabíró rendelkezése értelmében. Mindebből következik, hogy az esztenabíró, mint a tizes esztenatársaságának vezetője, a tizesbeli juhok nyári és őszi tartásának szervezője a tízesben és a tizesért működő választott tisztségviselők sorába tartozott, annak ellenére, hogy nem a tizesgyűlés választotta meg, és bízta meg feladatának végzésével. Magtárbíró Azokban a tízesekben, ahol a XIX. század második felében működtek takarékmagtárak, a gabonakölcsönzést és a gabonakamatok beszedését a választott magtárbíró végezte. Tevékenységéről bővebben a Tizesmagtárak című fejezetben írok. 157