Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

kért. Nagy templomfelújítások, kerítésépítések idején beszedte a tizestagokra kirótt hozzájárulási összegeket. Közmunkára buzdított. - Ellenőrizte a harangozó munkáját. Odafigyelt, hogy a templom felszerelési tárgyait kár ne érje. - Felügyelt a tizestemetőben történő temetkezések rendjére. Számon tartotta a temetkezésre jogosultakat. A tizes határozatai szellemében, bizonyos esetekben sírhelyeket adott el. Hídbíró Tanulmányom Hídközösségek című fejezetében esett már szó a hídbírókról, ezért itt csak néhány mondatot szentelek a témának.

488 Azokban a tízesekben, ahol több Fiság-hídról kellett gondoskodni, a XIX-XX. században a tizes népessége hídközösségekre tagolódott. A hídközösségek élén hídbírók álltak, akiket a tizesgyülés választott olyan gazdák közül, akik a hidak közelében laktak, és jó szervezőkészséggel rendelkeztek. A hídbírók állandóan szemmel tartották a rájuk bízott hidat. Ha hibát észleltek, gondoskodtak kijavításáról. A javításhoz fát, bojtot igényeltek a tízestől és embereket toboroztak a hídhoz tartozó hídközösségből. Nagy, hídromboló árvizek után a hídbírók szervezték és irányították hídjaik újjáépítését. Esztenabíró Tanulmányom Esztenatársaságok című fejezetében már foglalkoztam az esztenabírókkal. Itt, a tizesbeli tisztségviselők sorában jobbára csak megemlítem őket. Fontosnak látszik az a fentebbi megfogalmazás, hogy az esztenabíró tizesbeli tisztségviselő volt. Tizesbeli és nem a tizesé. Bár az esztenák tízesenként vagy tizesrészenként szerveződtek, az esztenabírót nem a tizes választotta, hanem az esztenatársaság, a cimboraság, SL gazdaság, amely gazdasági szerveződésként működött a tízesben. Tulajdonképpen két vagy több mellérendelt szerveződésről volt szó. Adva volt a tizes, mint települési, társadalmi, önigazgatási egység. Vele párhuzamosan működött a juhtartó gazdákat tömörítő egy vagy két esztenatársaság, amely tagságát tekintve lefedte a tizest. Világosan szólva: az esztenabíró esztenabírói minőségében nem volt alárendeltje a tizesbírónak. Ellenben gazdaként, tilalmashoz való jogot birtokolva, tizestagnak számított, és a főerdőbíró parancsa rá is vonatkozott. A főerdőbíró gazdaként legtöbbször tagja volt az esztenatársaságnak, és ilyen minőségében figyelnie kellett a juhtartó gazdaságot vezető esztenabíró utasításaira, felhívásaira. A tizestagok óriási többsége juhbirtokosként esztenatársasági tagnak mondhatta magát. Fordítva ugyanez volt a helyzet. Az esztenatársaságok tagjai a tízesben élvén és gazdálkodván, jobbára a tizestagok közé tartoztak. Természetes dolognak A hídközösségek és a hídbírók témaköre önálló tanulmányként is megjelent: BÁRTH János 2007. 156