Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

régóta vicéskedő Bene László helyett, az eseményt megörökítő jegyzőkönyvbe a következő megjegyzés került: „mindaddig, míg a birtokosság fel nem menti".

461 A nagyobb tízesekben, például Háromtizesben és Körösmény tízesben hat-hat viceerdőbíró tevékenykedett a főerdőbíró mellett. A kisebb tízesek, például Simószege tizes két viceerdőbíróval is megelégedtek. Sajnos, a tizeskonstitúciókban és a tizesjegyzőkönyvekben nem fogalmazták meg soha egyértelműen, hogy milyen elvek szerint választották a viceerdőbírákat. Az biztosnak látszik, hogy egy gazdából akkor lett viceerdőbíró, ha rá került a sor. Igen ám, de milyen sor? Ez csak a kevésbé szófukar konkrét esetek tanulmányozásával következtethető ki. Valószínűnek látszik, hogy a viceerdőbírák a tízeseken belül létező kisebb szomszédsági egységeket, a fentebb tárgyalt „szóvirág tízeseket", nemzetségi csoportokat, családnevet viselő, utcának nevezett házegyütteseket képviseltek. Ez azért volt praktikus, mert a főerdőbíró által kiadott közmunka és erdőlési parancsokat a saját közvetlen lakókörnyezetükben eredményesebben tudták továbbadni, mintha messzire el kellett volna menniük intézkedni. A tizesbeli települési és társadalmi alegységek képviseletére a legjobb példa Háromtizesből említhető. E tanulmányban már sok szó esett arról, hogy Háromtizes három belső egységre, ha úgy tetszik, három „szóvirág tízesre" tagolódott: a „fenti" Laczok tizére, a középső Gálok tizére és az „alsó" Czikók tizére, amelyhez a Zatát is hozzászámították. 1835. december 13-án Háromtizes úgy választott vicéket, hogy az „alsó tízesből" gyalogkatona Tekse József és Czikó Emre, a „középső tízesből" gyalogkatona Csiszér István és Gáli Mátyás, a „felső tízesből" gyalogkatona Gáli János és providus (jobbágy) Bandi István került a testületbe.

462 Valószínűleg, hasonlóképpen választották Körösmény tízesben is vicéket, csak ott a jegyző egyszer sem bajlódott a tízesen belüli alegységek jelölésével. 1879-ben hat viceerdőbíró felsorolásakor az első két név előtt megjegyezte, hogy azok „felülről", vagyis a tizes felső, északi részéből kerültek ki. A következő négy személyt viszont elintézte az „alább" szócskával.

463 Simószege tizes, amelynek két viceerdőbírája volt, 1888-ban és 1918-ban az egyik erdőbírót a tizes felső részéből, a másikat a tizes alsó részéből választotta.

464 Továbbra is jogos kérdésként merülhet fel, hogy a tizesrészen belül miként választották ki a viceerdőbíró személyét. Erre a kérdésre azonban a tizesdokumentumok nem adnak választ. Feltételezhető, hogy a tizesrészen belül arra esett a választás, aki kapuszám szerint következett, és életkora, egészségi állapota, rátermettsége alapján végezni tudta a viceerdőbírói teendőket. Az új viceerdőbírák, legtöbbször a megválasztásuk alkalmával, a tizesgyűlés előtt esküt tettek. Ha általánosságban akarjuk meghatározni a viceerdőbírák kötelességeit, feladatait, megtehetjük ezt Háromtizes egyik 1910. évi határozatával: „kötelesek a 'TA. A. 1.39. 2 TA. H. 1.7. 3 ТА. К. 2. 149. 4 ТА. S. 1.433., ТА. S. 2. 105. 150