Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

főerdőbíró minden felhívásának eleget tenni". Ez körülbelül azt jelenti, hogy elvárták tőlük a főerdőbíró utasításainak végrehajtását. Erdőőrzéssel, hírvivéssel, pénzbeszedéssel, emberek mozgósításával segíteniök kellett a főerdőbíró közérdekű munkáját. A tizesdokumentumok fölöttébb nagyvonalúan intézték el a viceerdőbírák kötelességeinek felsorolását. Ha nagy ritkán szó került a jegyzőkönyvekben erről a témáról, a jegyzők két „varázsszót" vetettek papírra: erdőőrzés és gyűlésbe hívás. Ezzel szemben a kutató úgy véli, hogy a két „ősi" kötelezettség mellett az erdöbírák tennivalói között fontos helyet foglalt el a főerdőbíró „segítése": a tizestagokra kivetett pénzek beszedése, a hátralékosok tartozásainak begyűjtése, a közmunkákra való mozgósítás stb. A tilalmas őrzésének kérdésköréről tanulmányom más részében még lesz szó. Itt csak annyit érdemes összefoglalóan előrebocsátani, hogy az erdőőrzésnek többféle formája fordult elő négy évszázad alatt a Fiság-táji tízesekben: 1. az erdöbírák erdőőrzése, 2. kapuszám szerinti szerre végzett erdőőrzős, 3. fizetéses alkalmazottak erdőőrzése. A három forma váltogatta egymást. Nem mutatható ki az erdőőrzési formák időbeli egymásutánisága. Bármelyik forma volt is éppen „divatban" valamelyik tízesben, a viceerdőbíráknak mindig jutott szerep. Amikor maguk őrizték az erdőt, a feladatuk nyilvánvaló volt: egymást váltva járták a tilalmast, és igyekeztek rajtakapni a fatolvajokat, erdörontókat, zuglegeltetőket. Amikor a szerre végzett erdőőrzést gyakorolta a tizes, az erdöbírák osztották be, hogy melyik nap, ki menjen a tilalmasba. Emellett ellenőrizniük kellett a közmunkaként végzett erdőőrzés hatékonyságát. Ha fizetett erdőőrök védték a tilalmast, a viceerdőbíráknak kevesebb dolga akadt az erdővédelem körül, de ellenőrzési feladatuk akkor is maradt. Az erdöbírák, a viceerdőbírák XVII-XVIII. századi ősei kötelesek voltak személyesen ellenőrizni a tilalmast. Ez a kötelezettségük a XIX-XX. században időnként elhalványult, de rendre újra és újra előbukkant. Jellemző, hogy Háromtizes még 1934-ben is, egy fölöttébb komplikált szerződéses rendszerben, a Nyőrincz mezeje nevű kaszáló haszonélvezéséért a tizeserdők és a tizeskaszálók őrzését várta el viceerdőbíráitól.

466 Jenőfalva tízesben, valószínűleg hosszabb szünet után, 1888-bna tértek vissza a viceerdőbírák erdőőrző gyakorlatához. Legalábbis 1888. március 9-én a tizes gyűlésén ezzel kapcsolatban kemény határozat született: „A vicze erdőbiráknak az erdőőrzés kötelességekké tétetik". 7 Háromtizes 1902-ben megpróbálta szabályozni a viceerdőbírák személyes erdőőrzésének módját. Az 1902. február 28-án hozott határozat a viceerdőbírák hat fős létszáma és a hetek hat napja között összefüggést sejtet, utalva arra, hogy a hét minden napján egy viceerdőbíró járhatja az erdőt és felügyelhet a tilalmas biztonságára: „az ez előtti gyakorlat szerint a fő erdőbírónak kötelessége a segéd társait, minden héten hat nap [lévén], reájog néző napon ellenőrizni, hogy a tizes tilalmas erdejét a leg igazságosabban megkerültessék és az fő erdőbírónak az őrzésből bejöttekor TA. H. 4. 44. TA. H. 4. 392-393. TA. J. 2. 144. 151