Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

tizesjegyzőkönyvekből és a tizesiratokból azonban láthatjuk, hogy körülbelül a következő teendőkkel foglalkozott: - A tizes első embereként irányította, felügyelte, kifelé képviselte a tizest. - Kezelte a tizes vagyonát, pénzét. Gazdálkodott a rábízott közösségi javakkal. A kiadások fedezéséhez szükséges összegeket előteremtette. Pontos elszámolást készített a tizes bevételeiről és kiadásairól. - Óvta, őrizte, őriztette a tizes szemefényét, a tilalmast. - Megzálogolta, megbírságolta az erdőrontókat, a közmunkákról távolmaradókat. - Szervezte az erdőlést, a tizestagok részesedését a tilalmas fájából. - Irányította a fa-árveréseket, lebonyolított nagyobb fa-eladásokat. - Előkészítette és irányította a tizes kaszálóinak bérbeadását. - Szervezte és felügyelte az állami, községi, tizesbeli közmunkákat. Korabeli kifejezéssel szólva, szükség esetén kiparancsolta a tizes tagjait a közmunkák végzésére. - Gondoskodott a tizes apaállatainak (bikájának, kanjának) beszerzéséről, eladásáról, tartásáról. - Felügyelt az állatlegeltetés rendjére. Pásztorokat fogadott és ellenőrzött. - Javíttatta a tizes kápolnáját és a tizestemető kerítését. Felügyelt a temető és a temetkezés rendjére, a tizes szakrális építményeinek állapotára. - Rajta tartotta szemét a tizes útjain, hídjain, vetéskapuin, borvízforrásain. - Vezette a tizesgyűléseket. Tanulságos, hogy e sokféle feladat közül a helyi közvélekedés szinte mindig a tilalmas erdő védelmét állította első helyre. A háromtizesiek 1797-ben, a föerdőbíró és a viceerdőbírák megválasztása után így fogalmazták meg, hogy mit is várnak a megválasztott tisztségviselőktől: „Ezeknek az erdő bíráknak oly hatalom adatik a' betsületes három tízestől, hogy az erdőnk nagyobbra gyarapodgyék, hogy a ' kit azon fel tiltott tilalmas erdeinkben meg tanálnak, [azon] a ' haj tót meg vehessék". A föerdőbíró a XVIII-XIX. században rendszeres fizetést nem kapott a tízestől. A pénzben fizetett éves vagy havi főerdőbírói tiszteletdíj a XX. századi találmányok közé tartozik. Az első világháború előtt a főerdőbírák elvileg fizetés nélkül, közösségük iránti kötelességtudatból végezték sokrétű, nehéz vezetői munkájukat. Sok tizesdokumentumban olvasható, hogy a kiszabott bírságok, hajtópénzek egyharmada az erdőbírákat, kétharmada a tizest illette. Az erdőbírák kifejezést a föerdőbíró és vicéi együttes jelölésére használták. Háromtizes 1797. március 18-án hozott határozatából kiderül, hogy az erdőbírákmk kiadott egyharmad miként oszlott meg az érdekeltek között. Az egyharmadokból a főerdőbíróknak kétharmad rész, a vicéknek egyharmad rész járt.

453 Amikor a föerdőbíró a tizes érdekében idegenben: Szeredában, Szentmártonban, Szépvizen és más helységekben járt, számíthatott arra, hogy tízesétől napidíjat kap. Ilyen utazásokra bírósági tárgyalás, hivatali ügyintézés, bikavásárlás stb. alkalmával került sor. 1843-ban a föerdőbíró és „segédei" számára TA. H. 6.3. 147