Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

Háromtizes személyenként napi 30 krajcár díjat szavazott meg, hogy ne a saját költségükön járjanak, amikor a tizes peres ügyeit intézik.

454 Más tizesek, más korszakokban ugyancsak egyedileg határoztak a kiküldött főerdőbíró és a vele utazó „bizalmi férfiak" napidíjáról. A tizesek a maguk eszközeivel igyekeztek némi anyagi természetű juttatással meghálálni a jól dolgozó tizesbírók munkáját. Pénz szinte mindig kevés akadt a tizesek kasszájában. Fa viszont nőtt elég a tilalmasokban. így a tizesbírót legtöbbször fával jutalmazta a tizes közössége. A jegyzőkönyvekben sokszor olvashatunk arról, hogy a távozó főerdőbírónak egy-két szekér fát adományoz a tizesgyűlés. 1842. március 12-én Körösmény tizes teljes gyűlésén bemutatta 1839., 1840., 1841. évi számadását nemes lófő Bálint Ignác főerdőbíró, akit a gyűlés további három esztendőre felkért a főerdőbírói teendők végzésére. A jeles tizes vezető szorgalmát és ügybuzgalmát jutalmazandó a tizesgyűlés elhatározta: „...valamint más nemes tizesekben is gyakorlatban vagyon, úgy itten is minden erdőbéli szabadításkor az erdőbíró két részt kapjon a szabadított fából". 1859. november 12-én Háromtizes gyűlése Ambrus Ignác személyében új főerdőbírót választott. A leköszönő régi főerdőbíró, Czikó Antal munkáját a gyűlésről felvett jegyzőkönyv szavai szerint így igyekeztek megköszönni „tizesfelei": „a volt erdőbíró Czikó Antal atyánkfiának sok fáradsága méltányoltatván, két terű bükkfával meg ajándékoztatott, azon kívül, mivel aszalás vagyon, azon aszalásból, ha egyszeri szabadítás lesz, kap két terhet, ha pedig kétszeri szabadítás lenne, akkor három terhet a részin kívül".

456 1853. január 11-én Martonos tizes közgyűlése a frissen megválasztott főerdőbírónak, Madár Ferencnek és jegyzőjének, Bene Gábornak azt ígérte, hogy év végén egy-egy terű fát kapnak „a szenvedésért minden kifogás nélkül". Az ígéret valószínűleg ígéret maradt, mivel 1860. február 25-én a következő határozat került Martonos tizes protokollumába: „... észre véve, hogy a múlt években szolgált fő erdő bíráink, ú. m. Madár Ferentz, László Péter, Madár József és 855. évbeli tizes jegyzője Bene Gábor... szolgálatukért jutalmukat ki nem kapták, azért a tizes meg ismerte Madár Ferencet, László Pétert és Bene Gábort egy-egy szál választható nyírfával. A múlt, 1859. évi fő erdőbírót, Csedő Istvánt... egy-egy terű szabadítási nyírfával meg ismeri, és úgy ez után minden fő erdő bírót minden szabadítás alatt kötelezi magát »st 7 >> 457 meg ismerni egy-egy terű javai . A főerdőbíró, mivel bírságokat vetett ki, gazdákat parancsolt ki közmunkára, vagyis népszerűtlen feladatokat látott el, előbb-utóbb haragosokat szerzett magának. Másrészt mindig voltak izgága, áskálódó emberek, akik vélt vagy valódi sérelmeik okozójaként lakóhelyi közösségük vezetőit jelölték meg. így természetesen előfordult, hogy az egyébként köztiszteletben álló főerdőbírót valamelyik tizestag szidni, rágalmazni, gyalázni merészelte. TA. H. 1.49. ТА. К. 6. 14. ТА. H. 2. 15. ТА. M. 1.36., 38-39. 148