Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

utalt, hogy a tizestagok teljességét meghívták. Talán nem volt egyedi eset az a jenőfalvi összejövetel, amelyen 1882. május 14-én a teljes tizes gyűlés meghívottai teljes számmal megjelentek.

418 A teljes gyűlés kifejezés többek között előfordult 1838-ban, 1839-ben, 1842-ben, 1865-ben és 1870-ben.

419 A tizesgyüléseket a tizesbíró, más néven: a főerdőbíró vezette. О ismertette a megtárgyalandó ügyeket, hivatali leiratokat, tizesbeli tennivalókat, a tízeshez érkezett kérelmeket. A XX. században a tizesközbirtokosságok gyűléseit papírforma szerint az elnök vezette, aki azonban legtöbbször azonos volt a tizesbíróval, főerdőbíróval. A XX. század előtti tizesjegyzőkönyvek hallgatnak arról, hogy a tizesgyűlések résztvevői miként nyilvánították ki véleményüket, miként szavaztak, miként születtek meg a tizesgyűlés többségi véleményét tükröző határozatok. A jegyzőkönyvekben legtöbbször azt olvashatjuk, hogy a felvetődött témáról hosszas vita folyt, és végül a gyűlés egyenlő akarattal döntött, ahogy döntött. Figyelemre méltó viszont, hogy a XIX. század első felében a fontos határozatok után, a XIX. század második felében viszont a határozatok előtt név szerint felsorolták a jelenlévőket. A határozat utáni névsor aláírás jellegű képet mutatott. Aki tudott írni, maga írta le, aki nem tudott írni, mással íratta le és kereszttel hitelesítette a nevét. A nevek sorozatából látható volt, hogy hányan hozták a döntést a tizes nevében. Bármikor vissza lehetett keresni, hogy kik vettek részt a nevezetes gyűlésen, kik hoztak valamely határozatot, kik adták nevüket bizonyos döntésekhez. A régi jegyzőkönyvek névaláírás oszlopai tulajdonképpen a szavazást helyettesítették, mivel kollektív akaratnyilvánítást fejeztek ki. 1925. április 13-án Simószege tizes gyűlésén egy sarkalatos személyi ügy hosszas tárgyalását úgy zárta le az elnöklő főerdőbíró, hogy felszólította a tizestagokat: maradjon ülve, aki igent mond, álljon fel, aki nemet mond. Mindenki ülve maradt, ily módon nyilvánítva ki véleményét.

420 A tízesek mindig nagy gondot fordítottak arra, hogy tagjaikat a gyűlésen való részvételre ösztönözzék. Körösmény tizes 1619. évi konstituciója már büntetéshez kötötte a tizesgyűlésről való távolmaradást: „Mikor az erdő felől gyűlést hadnak bíró uraim, minden ember oda tartozék jönni, ha nem jő, a birsaga huszonöt pénz legyen, azt mindgyárt meg vehessék rajta a bírák minden törvény nélkül". Nem volt elnézőbb a bánkfalvi alsó három tizes: Altizes, Simószege és Martonos 1700. évi közös konstituciója sem: „Akit a gyűlésünkben hítanak és el nem menne, és jó okát nem adhatná el nem menésének, az Tizessek az bírákkal együtt 25pénzig meg büntethessék",

A21 418 TA. J. 1.238. 419 TA. M. 1. 31., ТА. К. 1. 22, 27, ТА. К. 2. 6, ТА. J. 1. 59. 420 ТА. S. 2. 166. 421 ТА. К. 6. 1-2., ТА. К. 1.2-3. 422 ТА. А. 3. 1. 140