Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

Az első konstitúció után közel kétszáz évvel, 1814-ben Körösmény tizes előírta: „Ha valaki a gyűlésből el marad és bizonyos okot nem tud reá, hogy miért kelletett légyen el maradnia, tehát akkor azis fizessen 4 garast".

423 Martonos tizes 1820. évi konstituciója azt is igyekezett szabályozni, hogy a tizes tagjai miként viselkedjenek a gyűlésen: „Amidőn gyűlések tartatnak a fő erdő biránk házánál, ha pedig ott nem lehetne, akár hol is, [aki] ottan asztalt kujakol és káromkodik, egybe vesz egyik a másikával minden ok nélkül, aztot nemes tízesünk meg visgálván, ha fontos a dolog, hogy törvéntelenül zavart csinált, annak büntetése Irenes forint váltóba, és a fő erdő biránkat háza népével és a nemes tizes gyülekezetétis meg követni tartozik, ha pedig e[z] nem tetszenék 30 darab frits kákot szenvedni tartozik". A XIX. századi tizesbírói számadásokban rendszerint szerepelt egy olyan öszszeg, általában 3-5 forint, amelyet a tizesbíró a szükségleteknek megfelelően gyertyára költhetett. XXI. századi kifejezéssel szólva, azt mondhatnánk, a tizesbíró évente kapott a tízestől 3-5 forintnyi átalányt, hogy abból fedezze a házánál tartott gyűlések gyertyafogyasztásának kiadásait. Volt rá példa, hogy ezt a „gyertya-átalányt", gyertya és kenyér-átalányként" értelmezték, mintegy utalva azokra a kenyerekre, amelyeket a tizesbíró házánál gyűlésező atyafiak túróval, sajttal elfogyasztottak a pálinka „lenyomtatására". Valószínűleg tartottak olyan tizesgyűléseket, amelyeken beüsmertetés nélkül is vidámkodásba csapott át a súlyos témák tárgyalása. Erre utalhatnak az efféle számadási bejegyzések, mint például Körösmény tizes 1855. évi kiadásainak néhány tétele: „8 kupa pálinkáért, kupája 1 forint — 8 forint. Ugyan ekkor táróért, 1 forint 36 krajczár, 22 font kenyérért 1 forint 15 krajczár". Elöljáróság, birtokossági tanács, választmány A XX. században, amikor a tízesek már tizesközbirtokosságok formájában működtek, országos rendelkezések és rájuk alapozott közbirtokossági alapszabályok írták elő, hogy a tizesközbirtokosságnak legyen választmánya. A tizesbirtokosságok vezető testületeit tizestanácsnak, birtokossági tanácsnak és természetesen választmánynak hívták.

426 A vezető testület a szükségleteknek megfelelően ülésezett és a hatáskörébe tartozó közbirtokossági ügyekben döntéseket hozott. A birtokossági tanácsok pótolták, helyettesítették a dologidőben nehezen összehívható közgyűlést. Határozataikat ugyanúgy beírták a jegyzőkönyv-kötetekbe, mint a közgyűlési határozatokat. Figyelemre méltó, hogy a XVIII-XIX. század fordulója táján felsőbb utasítás nélkül is, bizonyára praktikus okokból választottak valamiféle tanácsot Körösmény tizes élére. ТА. К. 6. 4 - 6. TA. M. 1. 5. - A szövegben a kujákol szó ököllel ver, öklöz értelmű (ÚMTSZ. 3. 608.). A fricska kifejezés is az orr ujjal valópöccintését jelenti (TESZ. I. 976. - MNYTSZ. I. 432.). ТА. К. 6. 73. TA. H. 10. 29 - 30. - TA. J. 5. 76. (1945), TA. H. 3. 522. (1907), TA. K. 4. 239. (1925), TA. K. 4. 250 -251.(1926)., TA. S. 2. 106.(1918). 141