Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

ben üldögéltek, alkalmi ülőhelyeken, például kövekre, farönkökre helyezett deszkalapokon a gyűlés résztvevői. Télen azonban mindenképpen beszorultak a házba. Valószínűleg a tizesbíró házában tartott tizesgyűlésekkel függ össze, hogy Martonos tizes tizesbíróváltáskor mindig átadott ingóságainak 1908. évi leltárában hosszú ülőpadok is szerepeltek.

410 A tizesgyűlés összehívása a viceerdőbírák feladata volt, akik körzetükben, lakóhelyük környékén bizonyára sorbajárták a házakat és személyesen értesítették a bébírós gazdákat a legközelebbi összejövetel időpontjáról. Ritkán előfordult, hogy rövidebb tizesgyűlést, különösen, ha témája kapcsolatban volt a tizes kápolnájával, temetőjével, mise után a tizestemplom kerítésében tartottak meg. Némely tizesgyűlések bizonyos aktusai, cselekményei, például a fa-árverések, kaszáló-árverések a helyszínen, a határban történtek meg. A tizesgyűléseket a XVIII. század közepe és a XX. század közepe közötti két évszázadban a legkülönbözőbb neveken emlegették. A gyűlés rendezőjének megnevezése is mutatott némi változatosságot. Korábban inkább a nemes tizes gyűléséről, a XIX. század második felében a nemes tizes birtokos s ágának gyűléséről, még később a nemes tizes közbirtokosságának, székely birtokosságának gyűléséről emlékeztek meg a jegyzőkönyvek. A tizesgyűlés kifejezés azonban nem veszett ki. Előfordult a XX. században is. Maga a gyűlés szó is többféleképpen, többféle jelzővel szerepelt a tizesiratokban. 1780-ban puritán egyszerűséggel a „Körösményfalva tizesse gyűlésében" kifejezést használták.

411 Ugyanígy jártak el a háromtizesiek is, amikor „Nemes Szent György falva felső három űzessenek gyűlését" emlegették.

412 A XIX. század első felében, a feudalizmus utolsó évtizedeiben szerették használni az elegyes gyűlés

413 kifejezést, amely a falujegyzőkönyvek és a „megye"jegyzőkönyvek szóhasználatából került a tizesjegyzők tolla hegyére. Az elegyes szó arra utalt, hogy a gyűlésen nemesek, katonarendüek és provinciálisok, vagyis nem katonarenden lévők egyaránt részt vettek. 1745-ben a bánkfalvi alsó három tizes közös gyűlése az elegyes jelző mellé még az együttes értelmű öszves jelzőt is megkapta: „Bánkfalvi nemes három tízesek, ú. m. Ali, Simonszege és Martonos Tizessei öszves elegyes gyűlést tartván".

414 A hivataloskodás érzetét árasztó közgyűlés kifejezés 1839-ben már előfordult Körösmény tizes jegyzőkönyvében „köz gyűlés tartatván" alakban.

415 Valószínűleg a közgyűlés szó előképének tekinthető a gyakran használt, 1814-ben Körösmény tizesben már alkalmazott közönséges gyűlés megjelölés.

416 A martonosi tizesjegyző valószínűleg fölöttébb nagyot akart mondani, amikor 1820-ban „Martonos tizes... közönséges generális gyűléséről" írt.

417 A XIX. században a tízesek fölöttébb kedvelték a teljes gyűlés kifejezést, amely talán arra 410 TA. M. 4. 1. 411 ТА. К. 1. 1. 412 ТА. H. 6. 1-2. 413 ТА. H. 1.20. 414 ТА: А. 3. 15. 415 ТА. К. 1.23. 416 ТА. К. 6. 4. 417 ТА. М. 1.4-9. 139