Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

nevet, amelyet közszolgálatuk alatt magukkal hordoztak, majd a szolgálatban következő társuknak tovább adtak. A XIX. század végén a törzsökös halasiak még kifogásolták, ha a legény „más tizedbe" ment lány után. Az 1734-ben telepített Duna-Tisza közi Kecel falut 1846-ban a helység vezetői öt tizedre osztották. A keceli tizedek lakóutcákat és szálláskerteket egyaránt magukba foglaltak. A XIX. század közepén Szolnok hét tizedre tagolódott. Kisújszállás 1781-ig három, utána négy tizedre oszlott. Az összeírok rendszerint tizedenként vették számba a házakat és a lakosokat. Szirbik Miklós makói református lelkipásztor 1836-ban tizedek szerint haladva sorolta fel Makó város református családfőit. Meglepő a tizedek nagy száma, mivel említett ötvenedik tizedet is. Hódmezővásárhelyen a város tizedbeosztása elevenen élt a XVIII. században. A jövendő kutatásnak kell eldönteni, hogy Debrecenhez képest a valóság volt-e fordított, vagy az adatok értelmezése kíván több pontosságot. Mindenesetre úgy látszik, hogy Debrecennel ellentétben Vásárhelyen az 1770-es évektől a tizedek jelentették a nagyobb egységeket, az utcabírák, utcakapitányok vezette utcák pedig a kisebbeket. Az 1780-as évektől az utcák további kisebb egységekre tagolódtak, amelyek élén a „harminc ház gazdák", „ötven ház gazdák" álltak. A hajdúvárosok tizedbeosztása a XVII. századig visszavezethető. Lakosságuk növekedésével tizedeik száma és tizedbeosztásuk rendje többször változott. Polgáron a XIX. században a négy járás és a négy tized fogalma keveredett. 1788-ban Békés vármegye elrendelte, hogy a helységek minden tizedében policiakomissariust (rendőrbiztost) kell foglalkoztatni. Ez alá rendelendők az utcánként kiállítandó utcakapitányok, akiket segítenek rendfenntartó munkájukban a tíz házanként választandó tízházgazdák. Mezőberényben a XIX. század első felében, például 1816-ban a hivatalos összeírok a „népibb" vég és gát szinonimájaként használták a tized kifejezést, amikor Magyartized, Tóttized, Némettized formában különítették el a legfontosabb településrészeket. Mezőberényből ismert a tized kútja kifejezés is. Orosháza 1819-ben 11, 1869-ben 19 tizedre volt felosztva. Békéscsabát 1798ban négy tizedre osztották. Az alvégi, a felvégi, a trhani és a tabáni tizedhez társult ötödik tizedként a XIX. században a szőlőkből formálódott Jamina városrész. A Bihar megyei Báránd a XIX. században hat tizedre tagolódott. A tizedek élén a tizedesek álltak, akiket a falu hadnagya fogott össze. Biharnagybajomban a természeti viszonyoknak volt elsődleges szerepe a tizedhatárok formálásában. Az egy-egy porongon álló házcsoportot nevezték tizednek. A porongok, illetve tizedek között mély mocsaras, széles, sárfolyószerü utcák kanyarogtak. A folyamatos töltögetéssel a tizedek kifelé terjeszkedtek, az utcák pedig keskenyedtek. A debrecenihez némiképp hasonlított a tőle nem messze fekvő Nagyvárad igazgatási beosztása, ahol a Közös, a Német, a Közép, a Magyar és a Pecze utca szerinti tagolódást, valamint utcakapitányokat és tizedeseket emlegetnek a XVIIIXIX. századi források. 11