Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

Nem mindennapi „beüsmertetésre" került sor Háromtizesben 1870. február 19én, amikor a csíkszentgyörgyi görögkatolikusok papja kérte felvételét a tizes jogosult tagjai sorába. A gyűlés 34 résztvevője nemcsak a papot tisztelte meg döntésével, hanem rajta keresztül a sokáig lenézett jövevény görögkatolikus népességet is. Ezért a határozatot teljes terjedelmében idézem: „A most folyó 1870. év február hó 19-dikén fő erdő bíró Gáli János atyánkfia közönséges gyűlést hívatván tulajdon lakó házához... ez alkalommal azzal a kéréssel járul tízesünk eleibe itten tízesünk közében állomásozó Tisztelt tisztelendő görög egyesült lelkész Dr agamer József úr, hogy a tízesünk tilalmas erdeébe bé birtokosnak elfogadni kívánná [magát], az illő díj lefizetése mellett. Mely kérését a nemes tizes fontolóra vette a tisztelendő úrnak [és] elfogadta minden utána járó terhével együtt. Mely elfogadáskor a tízest egy illő áldomással a tisztelt úr elis ösmérte. Bikatoldást ezen kívül fizetett 12 krajczárt". A XIX. század második és a XX. század első felében több tanító is pályázott arra, hogy valamelyik tizes tilalmasába bébíró lehessen. Jenőfalva tizes némi viaskodás után 1872. szeptember 14-én elfogadta teljes jogú tagjának Márton Sándor Jani altanítót, akit a döntés előtt nyolc hónappal, 1872. január 14-én a tizes gyűlése egyszer már felvett tagjai sorába. 5 nap múlva, január 19-én azonban, valószínűleg a tanító Jóakaróinak" aknamunkája eredményeként, egy újabb tizesgyülés visszavonta a korábbi határozatot. Egyesek azt a kifogást támasztották, hogy Márton Sándor az elhunyt Ilyes Sándor özvegyét vette feleségül, akinek van egy kiskorú lánya. A tizesjog a leánykát illeti, de nagykorúságáig nem élhet vele. Márton Sándort viszont a tizes, mint gyámot nem ismeri el. A sértett Márton Sándor a járásbírósághoz folyamodott. A hír hallatára a tizes kiegyezett vele, és a január 14-én megfogalmazott feltételekkel végleg tagjai sorába fogadta.

388 Amikor 1884-ben özvegy Baka Áronné megszerezte „néhai jogelődje", Bálint Ignácné tizesjogát Körösmény tizes tilalmasába, magának csak az erdőlés jogát tartotta meg, a legeltetés jogát a tizesgyülés előtt átengedte fiának, Baka József helybéli kántortanítónak.

389 Viszonylag zökkenőmentesen fogadta el Körösmény tizes 1887. október 22-i gyűlése a helyben lakozó György Pál János tanító beüsmertetési kérelmét, mivel a kérelmező „ azon belsőre, melyben jelenleg lakik és telekkönyvileg kizárólagos tulajdonosa" kívánta „a tizes tilalmas erdejében erdőlési és legeltetési jogát mint egy rendes tag élvezni ".

390 1925. június 7-én a Körösmény tizes területén ingatlant birtokló Márton Bálint igazgató tanító kérte felvételét a tizes possessorainak sorába. Kérése teljesült, de Körösmény tizes kikötötte, hogy az adott jogot csak haláláig kapta meg. Halála, illetve felesége halála után visszaszáll a tízesre. El nem adható.

391 A tanítókon kívül a polgári foglalkozású családfők közül elsősorban a kereskedők törekedtek arra, hogy valamelyik tizes tagjai legyenek és ezáltal részesüljenek a TA. H. 2. 126. TA. J. 1.71.72., 82., 83. ТА. К. 2. 277. ТА. К. 2. 331. ТА. К. 4. 238. 133