Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

tilalmasbeli erdölés és legeltetés jogában. Általában módos emberek voltak. A tizestagsággal együtt járó közmunkákat könnyen magukra vállalták, hiszen béresüket, napszámosukat elküldték maguk helyett. A pénzbeli fizetnivalók sem okoztak gondot számukra. A legeltetési jognak és az erdölési jognak viszont komoly hasznát vették. A tizesek ugyancsak örvendtek, ha tagjaik sorába befolyásos és módos kereskedők jelentkeztek. A székely földművesnek kevés pénze volt akkortájt. Kellettek a pénzben bővelkedő tizestagok! Mivel a csíkszentgyörgyi módos kereskedők a „megyés templom" melletti piac táján laktak, elsősorban Körösmény tizest kérték arra, hogy vegye be őket tagjai sorába. 1854. január 12-én megjelentek Körösmény tizes gyűlésén Dobai Ferenc és Ficus Ferenc „szorgalmatos kereskedők". Dokumentumokkal igazolták, hogy Körösmény tizes területén ingatlannal rendelkeznek. Kérték a gyűlés résztvevőit, hogy fogadják el őket jogosult tagnak a tizes tilalmasába. A gyűlésen jelenlévő 35 gazda teljesítette a kérelmezők kívánságát. A két kereskedő fejenként 24 váltó forint „bészabadulási díjat" fizetett a tízesnek és áldomást adott a gyűlés résztvevőinek.

392 1867-ben Körösmény tizes „Székely Gyula urat", mint bennlakót „kebelébe befogadta".

393 Feltételezhető, hogy Székely Gyula úr kereskedő volt. A XX. század első éveiben különböző simószegi belterületi ingatlanok megvásárlása révén többször is beüsmertette magát Simószege tízesének jogosult tagjai közé a templom táji piac bánkfalvi oldalán boltot birtokló örmény kereskedő, Kabdebó Péter.

394 1900-ban tekintetes Sípos János csendőr őrmester úr, mint néhai Antal Lajos utóda Simószege tízesében, „birtokosnak" tartotta magát, de távolléte miatt kérte tizesbeli jogának „lebegtetését".

395 A görögkatolikusok és a tizes A csíkszentgyörgyi és csíkbánkfalvi tizesek társadalma jellegzetes római katolikus társadalom volt a XVIII-XIX. században és az maradt a XX. századra is. A Fiság lokjának nagyrészt egyszínű felekezeti képét csak a több hullámban beköltöző, beszivárgó görögkatolikus jobbágyok, zsellérek, szolgák színezték.

396 Kerültek görögkatolikus jövevények Menaságra, Szentgyörgyre és Bánkfalvára egyaránt, de a ТА. К. 1.63. ТА. К. 2. 26. ТА. S. 1.234, 269., 270. ТА. S. 1.229. A görögkatolikusok Csíkszentgyörgyre költözésének korai szakaszáról: SZŐCS János 1998. 94-95. Figyelemre méltó, hogy a XVIII. században, különösen 1726-ban volt román visszaköltözés is Csíkból Moldvába. (SZŐCS János 1998. 96.) Valószínűleg a korai, XVII. századi, XVIII. század eleji csíkszentgyörgyi görögkatolikusok is eltávoztak, és a XVIII. század második felétől újak jöttek helyettük. Ezzel is összefügghet, hogy a XVII-XVIII. század fordulója táján feljegyzett csíkszentgyörgyi román nevek, mint az Arbonas, Barhuly, Besán, Bunik, Györgyicze, Porinta, Pasztulácz, Pasztuly, Száva (SZŐCS János 1998. 95) nem hasonlítanak a falu görögkatolikusainak XIX. századi neveire. 134