Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

Szőts Ferencnő, Szőts Mihály György, Urus Simon, Urus István, Urus János, Urus György, Szőts Miklós, Szőts János, Tamás Péter, Poszti Mihály tilalmashasználati jogát érintette.

371 Gyalogszeresek A marhátlan, vagyis az igásállattal, fogattal nem rendelkező családokat Csíkszentgyörgyön és Csíkbánkfalván gyalogszereseknek nevezték. Használták rájuk a gyalogszekeresek, gyalogszánosok kifejezést is. A gyalogszekeresek sok gondot okoztak a tízesek vezetőinek. Legtöbbször nem tartották be a rájuk vonatkozó szabályokat. Nyakra-főre „élték" az erdőt. A tizesjegyzőkönyvekben sok szó esett róluk. A tizeskonstituciók is foglalkoztak velük. A gyalogszeresek tizesbeli helyzetét a tizesiratok némi ellentmondással határozták meg. 1920-ban Körösmény tízes azokat az igásállat nélküli szegényeket tekintette gyalogszereseknek, akik a tízes területén laktak, de a tizes tilalmasában nem volt joguk.

372 Ugyanez a tizes 1924-ben azt vettette papírra, hogy a bébírósoknak „több marhátlan bébíró birtokos társuk", vagyis gyalogszeres társuk van.

373 1895ben Háromtizes vezetői azon voltak fölháborodva, hogy bizonyos személyeknek „marhájuk legel a ciherben, mégis gyalogszánnal erdőinek". Jenőfalva tizes 1860-ban arról rendelkezett, hogy a gyalogszeresek közül azok, akik birtokosok meghatározott területen, fejsze nélkül erdőlhetnek, azoknak viszont, akik nem birtokosok, tilos a tilalmasbeli erdőlés.

375 A XXI. század eleji népi szóhasználatban a gyalogszeres kifejezés igásállattal nem rendelkező, föld nélküli vagy kevés földü, napszámoskodó szegényembert jelent. Az emlékezők szerint a XX. század első felében előfordultak tizesbeli jogos gyalogszeresek is. A népi humor azt tartja, hogy „a gyalogszeres kétszer fűtőzik" : egyszer, amikor az erdőből hazacipeli a fáját és megizzad, másodszor, amikor afüttőben tüzel a nehezen megszerzett fával. A tizesj egy zőköny vekben sokszor előfordul a bácsi szekér kifejezés. A népi szóhasználat szerint a gyalogszeresektől elválaszthatatlan bácsi szekér két kerekű, két rúdú, oldal nélküli, ember vontatta szállítóeszköz volt, amelyet a két rúd között haladó gyalogszeres húzott. Platójába négy lyukat vágtak, amelyekbe faszállítás előtt négy alkalmi rudat, rókancát állítottak. Télen a gyalogszeresek legtöbbször nem bácsi szekeret, hanem gyalogszánt használtak tűzifájuk szállítására. A gyalogszeresek által húzott gyalogszán talpa, vagyis szánállata 1 métert, szélessége 60 centimétert tett ki. Két bükkfadeszka párnájába négy csapnak, nevezett lyukat vágtak. Ezekbe dugták a faszállítmány össze1 TA. H. 2. 66. 2 ТА. К. 4. 185. 3 ТА. К. 4. 233. '

4 ТА. Н. 3.227. 5 ТА. J. 1.6. 129