Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

fogására használt alkalmi rudacskákat, karókat, a rókancákat. A gyalogszánnak rúdja nem volt. Mindig lánccal vagy kötéllel húzták, amelyet nyakba akasztottak. Altizes, Martonos és Simószege tízesek 1700. évi közös konstituciója úgy intézkedett, hogy ha valakit gyalogszánnal megtalálnak a tizestilalmasban, lapáttal üssenek a fenekére tizenkettőt.

376 Később is előfordult, hogy a gyalogszeresek elől átmenetileg tiltották a tilalmast. Ilyen esetre akkor került sor, ha a gyalogszánosok visszaélése, erdőpusztítása tűrhetetlen méreteket öltött. Körösmény tizes 1877-ben, 1882-ben, 1893-ban, Simószege tizes 1893-ban hozott kemény tiltó rendelkezéseket a gyalogos erdőlésről.

377 A gyalogszeresek azonban nem tekintették véglegesnek erdőlési tilalmukat. Siránkoztak, könyörögtek, szegénységükre hivatkoztak. Végül a tízesek vezetői mindig megenyhültek, és újra engedélyezték szigorú dörgedelmek kíséretében a gyalogszános erdőhasználatot. Előfordult, hogy a tilalom csak a gyalogszeresek egy részének szólt, elsősorban azoknak, akik nem vettek részt a tizes által szervezett közmunkákon. 1850. január 19-én Háromtizes gyűlése úgy döntött, hogy a tizesbeli gyalogszeresek közül Urus Simon, Urus István, Urus János, Szőts Mihály, Szőts István és Kezdi József kimehet gyalogszánnal erdölni a tilalmas egyik részébe, „a többi gyalog szánosok... " viszont „mind kizáródnak a tilalmas erdőből, mind hogy hasznokot nem vette" a nemes Háromtizes.

378 A tizesek igyekeztek büntetéssel korlátozni a gyalogszeresek erdei kártevéseit. Martonos tizes 1820. évi konstituciója elrendelte: „a mely Bátsi szekeresek és gyalog szánosok tilalmas erdeinkben kárt tesznek, az olyan személynek büntetések 1 rénes forint váltóba, mégis a portékájuk el licitáló dik". Legtöbbször azonban a tizesek engedélyezték a gyalogszeresek korlátozott erdölését az alábbi feltételek többségével vagy együttesével: - A gyalogszeresek előre fizessenek meghatározott összeget a tizes kasszájába. A fizetőkről a tizesbíró készítsen jegyzéket, hogy ellenőrizhető legyen erdőléskor a fizetés ténye. - Az erdőlők fejsze nélkül, maguk által vontatott bácsi szekérrel, vagy gyalogszánnal mehetnek az erdő területére. - Az erdőlők csak azon a területen gyűjthetnek tűzifát, amelyet a tizes külön határozatban meghatározott időre kijelölt számukra. - Az erdőbe engedett gyalogszeresek csak hulló fát, kézzel dönthető fát, gallyat, czire-ként emlegetett apró, száraz rőzsét, borsikát, fenyőcsapot, fenyőcsutakot, illetve ezek valamelyikét gyűjthetnek, a tizes határozata szerint. - Erdőlés csak a hét meghatározott napjain, például kedden, csütörtökön, szombaton történhet, hogy a tizes vezetői és erdőőrei által ellenőrizhető legyen. - A tizes számít a gyalogszeresek közmunkájára, különösen a tilalmasba vezető utak javításakor és erdőtisztításkor. ТА. A. 3. 1. ТА. К. 2. 120., 122., 398., ТА. К. 3. 31., ТА. S. 1. 124-125. ТА. H. 1. 104. ТА. M. 1.6. 130