Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

szagos rendezésekor Debrecenben is végleg megszűntek az utcakapitányi, tizedesi és tízházgazdai tisztségek.

3 A karcagi példa Karcag nagykunsági mezőváros 1724-ben négy tizedre tagolódott. Az első tizedben 88, a másodikban 89, a harmadikban 70, a negyedikben 92 család élt. A XVIII. század második felében hatra szaporodott a tizedek száma. Az 1784. évi összeírás tanúsága szerint nemcsak a tizedek száma, hanem azok mérete is nőtt. Az első tized 107, a második 160, a harmadik 144, a negyedik 152, az ötödik 151, a hatodik 139 családot foglalt magába. A XVIII-XIX. században a lakosság összeírása tizedek szerint történt. A városi tanács tizedenként rendelte el a közmunkákat. A lakosság tizedenként választotta a város elöljáróit: a szenátorokat. 1746-ban, 1783ban, 1849-ben, a redemptio arányában végzett földosztások idején a szállásföldek és az ugarok osztása mindig tizedenként utca- és házsorjában történt. Következésképp, az egy tizedben lakók a határban is egymás közelében birtokolták földjeiket, tanyáikat.

4 Más alföldi települések falurészei, városrészei Az Alföld többi településéről a tizedeket illetően csak nehezen értelmezhető néhány szavas adatokra van utalva a kutató. Szeged hajdani fertályairól, tizedeiről keveset tárt föl a kutatás. A város újabb történeti összefoglalásában olvasható, hogy a nevezetes 1522. évi dézsmalajsíromban az utca szó nem közlekedési területet, hanem lakónegyedet, háztömböt jelöl. Ez talán némiképp emlékeztet Debrecenre, miként az a körülmény is, hogy Ulászló király 1459-ben a Latorján utcának külön vásártartási jogot engedélyezett. Kecskemét tizedei messzire, talán a XVI-XVII. század fordulójáig visszakövethetők. A XVII-XVIII. században viszonylag sok szó esett róluk a tanácsi jegyzőkönyvekben és a városi statútumokban. Egy 1768. évi rendelet szerint minden tized élén választott tizedbíró állt, akinek tizedes és kapitány segített a feladatai végrehajtásában. A helyi közéletben fontos szerepe volt a tizedgyűlésnek. 1697-től emlegették a tizedkocsikat és tizedkocsisokat. Egy 1678. évi tanácsi jegyzőkönyvben bővebb terület- és funkciómeghatározás nélkül járásról is szó esett, amely több „tized allya" népet foglalt magába. Hornyik János a XIX. század harmadik negyedében úgy írt kecskeméti tizedekről, mint a saját kora természetes közigazgatási velejáróiról. Nagykőrös hajdani járásainak és tizedeinek, tizedeseinek és utcakapitányainak emlékét csak néhány szavas utalások őrzik. A kiskunsági mezővárosok tizedeiről jobbára szűkszavú említések tanúskodnak. 1797-ből ismertek a halasi tizedbírák kötelességei. Tevékenységük jórészt a rendfenntartásra szorítkozott. A 7 halasi tizedbíró munkáját többek között 28 botos strázsa segítette. A házak sorrendjében választott botosoknak a tized botja adott 3 ZOLTAI Lajos 1939., - SZENDREY István 1984. 4 ÖRSI Julianna 1990. 98-102. 10