Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

kosság tagjává lenni, Nyírő Joakim tizes béli birtokos ez előtt tizenhat évvel be bírt, a minek alapján Nyírő Zakart a birtokosság egy a tilalmas erdőbe be bíró tulajdonos tagtársul 12 forint fizetés mellett kebelébe befogadja ". 1924. március 11-én, amikor Incze Ignác csíkcsatószegi lakos megalapozatlan követeléseket támasztott Körösmény tízessel szemben, a tizesgyűlés elutasítása a következő fontos kijelentést tartalmazta: „...miként a múltban, úgy a jelenben is, tilalmas erdőnkbe csak azok bírtak be, akiknek a tizes területén épületes beltelkük volt és van "?

22 Néhány alkalommal a tizesjegyzőkönyvek fogalmazói azt is meghatározták, hogy a tilalmas használatához való jog megszerzéséhez vagy megtartásához mekkora beltelket kell birtokolni. 1846-ban Körösmény tizes a legalább 16 öl hosszú és 8 öl „bütűjű" beltelkek birtoklását tartotta „törvényesnek" a tizesbeli közbirtokok haszonélvezetéhez. Öt tizestag jogait felfüggesztették, mert gyanították, hogy beltelkük nem éri el a kívánt mértéket. A gyanúba keveredetteknek igazolniuk kellett beltelkük nagyságának megfelelő voltát.

323 1887. február 18-án a szomszédos Jenőfalva tizes ugyancsak 16x8 öl-ben szabta meg a tilalmasbeli jog elnyeréséhez szükséges saját beltelkek kiterjedését.

324 1863. április 7-én Kasza Ignácz „beszabadult" Martonos tizes tilalmasába. Mivel beltelke 2 négyzetöllel kisebb volt a szükségesnél, a 10 forintnyi beszabadulási díjon felül még 1 forint „pótlást" fizetett.

325 Egyébként 1820. évi konstituciójában Martonos tizes úgy határozta meg a „beszabaduláshoz" szükséges beltelek nagyságát, hogy a telek hossza érje el a 32 ölet. Legyen megfelelő ki- és bejáró útja.

326 A „ bészabadulás, " a „ béüsmertetés " „Bészabadulás," „béüsmertetés," áldomás Senki nem lehetett automatikusan a tizesbirtokosság tagja. Aki szeretett volna bébírni a tilalmasba, annak, ha a feltételek adva voltak a jogszerzéshez, valamelyik tizesgyűlésen be kellett üsmertetni magát. A béüsmertetés nagyjából a következőképpen zajlott le. A jelölt megjelent a tizesgyűlés színhelyén. A főbb napirendi pontok megtárgyalása utána a tizesbíró, illetve a főerdőbíró, akit előzőleg a jelölt tájékoztatott a kéréséről, bejelentette a tizes bébíró tagjainak, hogy az előttük álló személy szeretne bébírni a tizes tilalmasába. Az atyafiak meghányták-vetették a dolgot, majd a tizeskasszába kerülő fizetségek és a gyűlés résztevőit illető áldomás reményében legtöbbször közfelkiáltással megszavazták a kérelmező jogba helyezését. A pályázó származásától, helyzetétől, tizesbeli birtoklásának módjától függött, hogy mekkora beüsmertetési díjat kellett fizetnie. Legkevesebbet fizettek a törzsökös 1 ТА. К. 3. 140. 2 ТА. К. 4. 228-229. 3

ТА. К. 1.51. 4

TA.J. 2. 114. 5 ТА. M. 1.40. 6 ТА. М. 1. 4. - A telek szélességére vonatkozó számadat rongálódás miatt nem olvasható. 118