Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

lakosok ivadékai, akik apjuktól örökölték beltelküket és tilalmasbéli jogukat. Általában minden jelentkezőnek kellett fizetni bikatoldást és áldomást. Bikatoldásnak nevezték azt a pénzt, amellyel valaki a legkülönbözőbb címeken hozzájárult az eladandó vagy levágandó öreg tizesbika és a vásárlandó fiatal tizesbika árkülönbözetének lassú előteremtéséhez. Áldomás címén a kérelmezők pálinkát adtak, fizettek a közgyűlés résztvevői számára. A pálinkát a XVIII-XIX. században és a XX. század elején kupában mérték. A XIX. századi beüsmertetések alkalmával a jelöltek kenyeret is adtak, amelyet a népi emlékezet szerint az esztenatársaságoktól származó sajttal, túróval fogyasztottak el a tizes bébírói a gyűlés végén. A kenyérhez és a tejtermékekhez vidáman kortyolgatták az új tag 1-2-3-4 kupa pálinkáját. A jegyzőkönyvek gyakran használták az új tag áldomásfizetési kötelezettségének jelölésére az „illő áldomás" és a „birtokosság megtisztelése" kifejezéseket. Példák a „bészabadulásra," „béüsmertetésre" Alábbiakban néhányat idézek a csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesjegyzőkönyvek sok száz beüsmertetési határozata közül. Az idézeteket úgy állítottam össze, hogy legyen köztük többféle (törzsökös, öröklő, vásárló, feleségre reászállö) jelölt jogszerzésének megörökítése. A legelső szöveg nyelvjárási szépségeket is megörökített. „ 1883-dik év február 8-dik napján Tánczos Albert meg üsmertette magát a nemes tizesvel, a régi szokás szerént fizetett illő áldomást, három kupa pálinkát és még hezávalót". (Martonos tizes).

327 „ Fő erdőbíró atyánkfia elő adja, hogy tízesünk béli Kontsag József mint ben lakó tízesünk birtokosai közül be kíván szabadulni, kiis a tízesben előforduló minden terhet kíván hordozni. Ezen ügyet a birtokosság fontolóra vévén több szóváltás között beösmerte saját fiai közé, és kebelibe fogadta oly formán, hogy a mi a tizes birtokossai között terű elé fordul, mindent, mint régi tag úgy kell, hogy hordozza, és még a régi szokás szerint fizet a tizes kasszájába 5 forintot, és ezen kívül a rendes beösmertetését hordozza". (Simószege tizes, 1879. január 31.)

328 „ Tánczos Mártonnő a tizes birtokossága között lévő minden névvel nevezendő közös vagyonból élő részit tilalmas és Lófőrész kaszáló béli részeit máji napon a birtokosság előtt Salamon fiijának tisztelettel át agya és máji naptól számítva a birtokosság mint öröklő fij

;

út Tántzos Salamont birtokos tagtársul el fogagya a régi szokásos rend szerént". (Martonos tizes, 1885. június 7.)

329 „ Tompos Gábor atyánkfia az néhai Tompos Kelemen által birattatott belső jószág és füst után le fizetvén a ki szabott terhet, erre [a] jószágrais hogy a rendes jutalmat ki kapta s ez utánis rend szerént ki kaphassa, be iktattatott". (Háromtizes, 1835. február 24.)

330 TA. M. 1.69. TA. S. 1.2. TA. M. 1.70. TA. H. 1.6. 119