Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

Az efféle személyt az alcsíki székely írástudók a XVIII-X1X. században bebíró possessomak, illetve röviden possessomak nevezték. Alcsíkban kialakult viszont a bebíró kifejezésnek egy bébíró hangzású formája, amely homlokegyenest ellenkezőt jelentett, mint a hivatali nyelv és a köznyelv bebírója. A bébíró vagy bébírós a csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizes-szóhasználatban olyan személyre vonatkozott, aki a helyi székely társadalom legtörzsökösebb rétegéhez tartozott, aki helyben született, helyben nevelkedett, helyben birtokolt, aki már „beösmertette magát" a lakóhelyének számító tizes gyűlése előtt, vagyis akinek joga volt tizese tilalmasához. Az alábbi nyelvi példák talán érzékeltetik e különleges jelentést:

269 „а 78 bebíró, azaz tényleges tilalmasi jogot élvező egyén " (Körösmény tizes, 1892), „ minden bebíró egyén, vagyis akinek joga van" (Jenőfalva tizes, 1934), „A birtokosság bébíró tagjai között egyenlő arányban 2-2 terűig osztódjék föl..." bizonyos fa (Körösmény tizes, 1912.), Amikor a tizes megtiltja tilalmasában a zuglegeltetést, „aki bé nem bírós és legeltet", fizessen legelőbért. (Körösmény tizes, 1924.), „Minden bébíró ember, aki a tízesben lakik" (Körösmény tizes, 1930.). A bébíró kifejezés fogalmi zavart okozó csíkszentgyörgyi és csíkbánkfalvi különleges jelentésének kifejlődéséhez valószínűleg a korábbi „aki a tilalmasukba bébír" és hasonló körülíró meghatározások rövidülésén át vezetett az út. A bebíró szó lassú jelentésváltozása összefüggött a tizesbirtoklás tényével. Olyan falvakban, ahol nem voltak vagy nem használtak erdőt a tízesek, a külbirtokost teljesen logikusan bebíró possessomak, röviden bebírónak nevezték. A megnevezéssel a megnevező közösség tagjai arra utaltak, hogy a más faluban lakó személy bebír a saját határukba. A Fiság tájékán viszont, ahol a falvak tízesekre oszlottak, a tízesek pedig tizeserdőkkel rendelkeztek, az volt a fő számontartanivaló, hogy a falu társadalmában kik azok, akik egyik vagy másik tizes tilalmasába bébírnak. Néhány más falusi vagy más tizesi possessort leszámítva a tizestilalmasok bébírói a tilalmast birtokló tizes törzsökös lakosai közül kerültek ki. Ők voltak tehát a tényleges tilalmasba bébírók. Következésképp, a bebíró szó tizesviszonyokhoz idomuló lassú jelentésváltozása révén ők, a törzsökös helybeliek lettek a tizesjogok hordozói, vagyis a bébírók. Tizestag, tizesbirtokos, „bébíró". (A jogosultsági állapot meghatározásai) Azokat a családfőket, akik tízesük valamelyik „teljes gyűlésén" „beüsmertették magukat", vagyis akik teljes jogú birtokosai voltak tízesük tilalmasának, fölöttébb változatos módon jelölték a XVIII-XX. században. Legtöbbször a bébíró, a bébírós, a tilalmasba bébíró, a tag, a tagtárs, a birtokos, a be birtokos, a részes, a részes a tilalmas jussában, az örökös birtokos, a tizes keblében való kifejezéseket használták meghatározásukra. A tízesben lakás ténye nem járt együtt automatikusan a tizestagsággal, a tizesbirtokossággal. Elengedhetetlen volt viszont a tagság megszerzéséhez. Nemcsak szónak. A bebír, bebírás, bebíró, bébírós, bebirtokos kifejezések „köznyelvi", általános jelentésének szép és gazdag erdélyi gyűjteményét sorakoztatja föl Szabó T. Attila (SZT. I. 621-622.) ТА. К. 3. 17., ТА. J. 4. 68., ТА. К. 4. 134., ТА. К. 4. 232., ТА. К. 4. 291. 106