Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

a tagságot, de a taggá válás alapfeltételének számító tízesben lakást is sokféleképpen fejezték ki a tizesjegyzökönyvek fogalmazói. A XVIII-XIX. század fordulója táján és a XIX. század első felében még kedvelték a tízes között lakó, a tízes közé bejövő, a tízes sorában lakó kifejezéseket. A XIX. század közepétől a XX. század közepéig inkább a bennlakos kifejezést használták, amely az esetek többségében egyet jelentett az ugyancsak kedvelt és sokszor használt törzsökös szóval. Alább néhány idézett példával érzékeltetem a terminológiai változatosságot. „ Tízesünk sorában lakó Nemes lófő Ambrus Dániel ő kegyelmének ezen utak sorában lévén szántóföldje". (Háromtizes, 1842.)

27 1838-ban az egyik háromtizesi „elegyes gyűlés" alkalmával a „ ...tizesseink keblébe meg telepedett gyalog katona András István és providus András Antal, hogy három tízeseink tilalmas erdei... ben birtokló jussaikot meg nyerhessék... az birtokoló jussaikért... terheiket befizették volt."

211 „Dobondi Ferenc be szállván a néhai Dobondi Tamás jószágába... a nemes Körösményf alva tízessé közé, hogy be bírós lehetett, fizetett egy magyar forintot, 20 pénzt". (1810.)

272 „Minden... bennlakos... kivel a tízes közös javaihoz egyenlő jogot tartunk". (Háromtizes, 1886.)

273 „Egyhangúlag el határoztatott, hogy minden tízesben lakó 's a tilalmasba bébíró embernek egy szál tőkének való fa adatik". (Körösmény tizes, 1877.)

274 „ Menaság Újfaluból közinkbe telepedett nemes lófő huszár káplár Erdély Antal eö kegyelme igyekezvén... részessé tenni magát tilalmas erdeinkbe, ezen czélját közölvén velünk, s mint idegen faluból közinkbe jött és már mégis telepedett ember kére bennünköt, hogy czélját meg érni legyünk hozzája tekintettel, mellyet mégis nyervén, befogattuk és tilalmas erdeinkbe részesséis tettük". (Háromtizes, 1835.)

275 Külbirtokos, possessor A tizeseknek mindig voltak külbirtokosai, akik, ha szorgalmasan fizették a rájuk kivetett hozzájárulási díjakat, például a „füst után" végzett erdőőrzés ellenértékét, akkor kevés szó esett róluk a jegyzőkönyvekben. A tizesgyűléseken leginkább akkor vesztegettek rájuk szót, ha valami gond volt velük, ha például perben álltak a tizessel. A tizesen kívül lakó külbirtokosok a székelység jobbmódú rétegéből kerültek ki. Nem ritkán nemeseknek, úrfélének számítottak. Legtöbbször örökség útján jutottak a tizesbeli birtokukhoz és az azzal együtt járó tilalmasbeli joghoz. Némely esetben a külbirtokosok vagy elődeik a tízesből költöztek el más tízesbe, más faluba, és elköltözésük után is megtartották tilalmasbeli jogukat. A külbirtokost a csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi székely írástudók a XVIII-XIX. században possessornak nevezték. 0 TA.H. 1.40. 1 TA.H. 1. 17. 2 TA.K. 1.9. 3 TA.H. 3. 18. 4 ТА. К. 2. 124. 5 TA.H. 1.6. 107