Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

azokhoz a törvényekhez, amelyek a közbirtokosságnak nevezett szervezetben látták a székely közös erdők és legelők fennmaradásának zálogát. Különösen az 1871. évi 55. te, az 1879. évi 31. te, az 1894. évi 12. te, az 1898. évi 19. te, és az 1913. évi 33. te terelgették a tízeseket az új közbirtokossági szervezet felé. Természetesen, nem maga a közbirtoklás jelentette az újdonságot, hiszen a tizesek évszázadokon át gyakorolták a közös tizeserdők használatának módozatait. Az igazi újdonság azokban a szervezeti formákban rejlett, amelyeket a hatalom jószerével ráerőszakolt a tizesekre. E tanulmány elsősorban a tizesközbirtoklás hagyományos formáinak kíván emléket állítani. Következésképp, nem tartja feladatának, hogy aprólékosan elemezze, bemutassa a tizesek közbirtokosságokká formálódásának jogi huzavonákkal terhes eseménytörténetét. Az alábbi példák inkább korjelző illusztráció gyanánt kerültek egymás mellé. Körösményfalva tizesgyűlését 1893. január 3-án felszólította az elnöklő tizesbíró, hogy a tízes jelen lévő tagjai „alakuljanak át közbirtokossággá". A tizesgyűlés résztvevői azon a címen, hogy kevesen vannak, elnapoltatták a gyűlést, mondván, majd visszatérnek a dologra. A következő napokban azonban nem tartottak újabb tizesgyülést. Ellenben a tizesjegyző elkezdte bemásolni az éppen használatban lévő jegyzőkönyvbe a „Körösményfalva tizes közbirtokosságának alapszabályai" című fölöttébb terjedelmes szöveget. A másolás a 14. oldal után hirtelen félbemaradt és soha nem folytatódott. A csonka szövegben meglepő pontokat olvashatunk. Például azt a különös megfogalmazást, hogy a tilalmasbeli birtoklás alapja a 128 négyetöles beltelek. Aki viszont a 128 négyzetöl többszörösével rendelkezik beltelek címén, többszörös szavazati joggal rendelkezik. 1893. január 29-én újabb tizesgyülést tartottak. Ezen az összejövetelen kitört a felháborodás. Híre kelt, hogy Tompos János tizestag járt a városban a tizes ügyvédjénél és kérte: a tilalmast a tizestagok egyéb birtokai arányában telekkönyvezzék. Az is kiderült, hogy a telekkönyvben a tizes tagjainak névsora rossz. Valaki tudatosan helytelen információt adott a hatóságok számára. Az 1893. január 29-én tartott gyűlés megsemmisítette a Tompos János által Jogtalanul" befolyásolt „szabályrendeletet". így érthető, hogy a jegyzőkönyvben csonka szöveggel maradt fenn. A gyűlés egyértelműen kinyilvánította a Körösmény tizesiek akaratát: ,,A tilalmas erdő és legelő egyenlő arányban használtassák, és а telekkönyvben is úgy jegyeztessékföl''.

244 A következő években Körösmény tizes rengeteg pénzt és energiát áldozott arra, hogy a hatóságok által rosszul elkészített tagjegyzéket módosítassa. A hallatlan áldozatok árán fizetett szeredai ügyvédek „áldásos tevékenysége" révén még 1897ben, sőt 1904-ben sem sikerült a jegyzékből töröltetni az oda érdemtelenül bekerült neveket.

2 5 1893 után 11 évvel, 1904. július 2-án Körösmény tizes birtokosai ismét tartottak egy „szervezett birtokossággá" alakuló gyűlést. Ezen az összejövetelen formálisan létrejött a Körösmény tizesi közbirtokosság. Más tizesekkel ellentétben, ahol a közbirtokossági tisztségeket ráhúzták a régi tizestisztségekre, például a tizesbíróból lett az elnök, és így zökkenőmentesen zajlott a tizes élete, Körösmény tízesben küTA.K. 3.31^9. ТА. К. 3. 145-146., 256. 99