Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

lön elnököt választottak a fentebb már említett Tompos János személyében, a régi főerdőbíró pedig a pénztáros titulust kapta. Ebből sok zavar támadt a következő hónapokban, míg a régi főerdőbíró, Kánya Imre meg nem vált régi és új tisztségétől , 246 egyaránt. Jenőfalva tízesben 1904-1905-ben zajlott az átalakulás, de a tizesbirtokosság szervezeti kereteinek kimunkálása 1898-ra nyúlt vissza. A szolgabírói törekvésekkel ellentétben a jenőfalviak ragaszkodtak ahhoz, hogy a 151 tizesbirtokos egyenlő arányban birtokolja a tizes közerdejét. 1905-ben a hatalommal folytatott viaskodás közepette a jenőfalviak még emlegették, hogy Jenő falva tizes soha nem egyezett bele, hogy közbirtokossággá alakítsák.

247 A bánkfalvi Simószege tizes gyűlésének résztvevői 1909. április 18-án kifejtették, hogy a hatalom által erőltetett „új szervezet" túlságosan nagy terhet jelent, ezért „nem óhajtják" életbe léptetni. Két év múlva azonban mégis megtörtént a közbirtokossággá alakulás. 1911. február 11-én a tizes gyűlése a szavazáshoz elégséges 23 jelenlévő taggal életbe léptette az új Gazdasági ügyviteli szabályzatot. Elnököt, pénztárost, 5 tagú választmányt választott. Az új rendszert azonban a lehetőségek szerint idomították a régihez. Elnöknek, erdőgazdának a régi főerdőbírót, Ballá Benjámot választották meg. A pénztárosi tisztséget az addigi jegyzőre, Kánya Benjámra ruházták.

248 A közbirtokossággá alakulás folyamatának betetőzését az ún. Szabályzat elkészülte és hatósági jóváhagyása jelentette. Az általam ismert közbirtokossági szabályzatok zöld fedőlappal ellátott, 74 oldalas könyvecskék, amelyeket 1904-ben Csíkszeredában nyomtattak ki. Címük: Szabályzat ... osztatlan állapotban lévő közösen használt erdőbirtokának gazdasági ügyviteléről. A kipontozott helyre a közbirtokosság neve került tintával. A paragrafusokra tagolt nyomtatott szöveg bizonyos részeit áthúzták, üresen hagyott helyeire pedig tintával aktuális szövegeket írtak be a közbirtokosságok létrehozói. Föltételezhető, hogy Csíkszentgyörgy és Csíkbánkfalva valamennyi tizesközbirtokosságának volt a XX. század első felében efféle zöldfedelű szabályzata. A XXI. század elején, kutatásaim idején, kettőt ismerhettem meg és másolhattam le: Háromtizesét és Altizesét. A két szabályzat a közbirtokossággá alakulás kétféle útját jelzi. A háromtizesi szabályzat alapelveit és helyi vonatkozású szövegrészeit a háromtizesi közbirtokosság 1905. június 8-án tartott alakuló gyűlésén fogadták el. (Jellemző a hajdani tizesjegyzők szemléletére, hogy ez a sarkalatosán fontos gyűlés nem szerepel a tizes jegyzőkönyveinek 1905 táján vezetett kötetében. A favágási és a bikatartási határozatok szomszédságában igazán elfért volna, de ez nem volt „szokványos" ügy, így nem maradt jegyzőkönyvi nyoma.) A szabályzat szerint Háromtizes 424,9 kat. hold közös erdejét 155 tulajdonos birtokolta, akik jogaikat egyenlő arányban gyakorolták. A Szabályzat hosszú hivatali utat járt be. 1909. szepTA. K. 3. 255., 258., 260., 262. TA. J. 3. 28-29. TA. S. 2. 36., 55-57. 100