Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

földtulajdonra helyezte a birtoklást".

223 Amennyiben ezt a megállapítást a kutatási eredmények alátámasztanák, az azt jelentené, hogy a Jászkun Kerületben Magyarország más vidékeihez viszonyítva a polgári földtulajdonlás egy évszázaddal megelőzte a polgári kor beköszöntését. A redempciót követően kialakult jászkun társadalom kutatója, Bagi Gábor fogalmazott a legárnyaltabban. О a Jászkun Kerület földjét olyan feudális tulajdonnak tekinti, amelynek birtoklása a redempció után számos polgárias vonást hordozott. Állásfoglalása szerint a Jászkunságban 1745-től polgárias tulajdonú birtokrendszerről beszélhetünk.

224 Kutatásaim azt igazolják, hogy a redempció nem változtatta a feudális földtulajdont polgári földtulajdonná. Ahhoz, hogy e kijelentést elfogadhassuk, s az eltérő vélekedéseket helyes mederbe terelhessük, tisztázni kell a tulajdon fogalmának korabeli értelmezését, és a redimált föld helyét a kor tulajdon- és birtokrendszerében. A tulajdon értelmezésében a római és a feudális jog eltért egymástól. A római jog tulajdon fogalmában a tulajdonos kizárólagos uralma jut kifejezésre. A feudális jog viszont nem tekintette a tulajdont valamely dolog feletti kizárólagos uralomnak. A földtulajdon jellegének meghatározásánál a feudális tulajdon fogalma elszakadt a római jogban lefektetett kizárólagos és teljes körű rendelkezési, használati és birtoklási jogtól. A feudális földtulajdont a hűbéri vagy úrbéri birtoklás, a tulajdonjog megosztása jellemzi.

225 A paraszti értelmezésben a földtulajdonlás említése alig fordul elő. A dokumentumokban arra találunk példákat, hogy inkább a birtoklás módjával helyettesítik a fogalmat. A mindennapi életben a földhöz fűződő jogokról úgy vélekedtek, annak van joga a földhöz, aki használja. Werbőczy István a Hármaskönyvben

226 a nem nemesi birtoklású földre vonatkozóan korlátozta a szokásjogban kialakult gyakorlatnak esetleges tulajdonlást erősítő érvényét. A nemesi alkotmány sarkalatos tétele, hogy a föld tulajdonjoga a földesúré, s a parasztot abból pusztán csak a földművelő munka gyümölcse illeti meg. Werbőczy arra törekedett, hogy a nemesség számára a római jog tulajdon fogalmának megfelelő birtokjogot biztosítson. Minthogy a jobbágyok adták-vették telkeiket, Werbőczy leszögezi, hogy a jobbágy örökre szóló joggal (jure perpetuo) nem idegenítheti el a jobbágytelket, mert a a földesúr földjén semmiféle örökjoga nincs.

227 A jobbágyot illető korlátozott proprietas [tulajdon] és haereditas [örökség] érvényességét az Urbárium is fenntartotta, pl. a leggyakrabban forgalmazott szőlők esetében megerősítette, hogy adásvételük csak az uraság engedelmével történhet.

228 Az Urbárium e kitétele az eltérő gyakorlat miatt válhatott szükségessé. Szabó István

229 az örökös jobbágyság korának földtulajdonlásáról Werbőczyhez hasonlóan megállapította, hogy a jobbágy ingatlantulajdona nem tekinthető teljesjogú BELLON Tibor 1996.; SZABÓ László 1997. 197-201. BAGI Gábor 1995. 223. p. RUSZOLY József 1996. 185-222. Tripartitium, III. 30. KÁLLAY István 1983., BOTH Ödön 1984. WELLMANN Imre 1999., TÁRKÁNY Szűcs Ernő 1981., BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2000. SZABÓ István 1947. 72