Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

A gazdaságok életbentartásához a külső bérlők kiszorításának árán is területbővítésre volt, szükség. Orczy István a Pesti Invalidus Ház földesúri adminisztrátora már 1731-ben — Szegednek a Lovagrenddel kötött egyezségére alapozva — határozott intézkedéseket tett. Orczy Felső-Csengele, Kömpöcz és Pálos pusztákat visszafoglalta a szegediektől és bérbe adta Kecskemétnek, Alsó-Csengele, Kígyós, Mérges és Seregélyes pusztákat pedig meghagyta Szeged bérletében. A Szeged által addig használt kilenc kiskunsági pusztából még bérletben maradt Dorozsma és Szentmihalytelke, ahol ekkor a szegedi várőrséghez tartozó katonacsaládok gazdaságai voltak.

151 A következő évben Orczy törekvése már a rác katonacsaládok gazdaságainak felszámolására irányult. Grassalkovich Antal királyi jogügyi igazgató jelenlétében helyszíni vizsgálatot tartottak, és kitűzték Szeged, Dorozsma és Szentmihalytelke között a határokat. A határ megállapítása ugyan egyezséggel zajlott, a békesség mégis rövid életű lett. A kiszorított rác katonák Szeged hallgatólagos beleegyezésével hamarosan visszaköltöztek. 1733-ban ismét Orczy lépett. Kunszentmiklós és Fülöpszállás kérelmére, mivel a két falu elveszítette Pest vármegyei bérleményeit, Orczy elvette Szegedtől Kígyóst, valamint a jogcím nélkül használt Alsó- és Felső-Kömpöcöt és a kebelbéli településeknek adta. Szeged ugyan régóta semmit nem fizetett a nevezett kiskunsági pusztákért, mégis felháborodott elvételük miatt. Visszavágásként 150 fegyveressel megrohanta a dorozsmaiak által használt Üllést, s elhurcoltatta az ott tárolt szénát.

152 Ezzel mintegy demonstrálták Szeged Üllésre vonatkozó jogait. Az esetet követő évben az egész Jászkun Kerületre kiterjedő conscriptiot készítettek, de a jászkunsági összeírok a területi vitát figyelmen kívül hagyták. A Jászkun Kerület 1734-35. évi összeírásában Kiskundorozsmát Szentmihalytelke, Üllés, Átokháza és Kígyós pusztákkal együtt írták össze.

153 1736. április 25-én Podhradszky György földesúri adminisztrátor engedélyt adott Üllés betelepítésére.

154 A Kiskun Kerület desertumainak benépesítése ezzel az akcióval újabb lendületet kapott. Korábban hasonlóan népesült be a nagykunsági Kunszentmárton, és a kiskunsági Dorozsma. A telepítési engedélyben Üllés új lakosai számára az Udvari Comissio örökösen átengedte Kígyós, Mérges, Ágasegyháza szabad jószágokat és Üllésből egy részt, úgy, hogy a helység leginkább ebből a részből álljon. Az új település három évre adómentességet kapott. Az üllési betelepítés engedélyezése után 1737-ben a délkiskunsági pusztákra vonatkozó per lezárult. A vitatott területekből Szeged Alsó- és Felső-Csengelét tarthatta meg.

155 A többi kiskunsági puszta ideértve Kecskemét és Nagykőrös bérleteit is fokozatosan visszakerült a jászkunságiak birtokába. A jászsági települések sorra vették bérbe a visszaszerzett pusztákat. Az 1740-es évek elején az egyes települések gazdasági ereje ezekkel a bérletekkel jelentősen gyarapodott. 1742-43-ban már csak Dósának 151 Kiss József 1991. 152 KISS József 1992. 182-183. 153 SZML JK В Capsa 1. Fasc. 3. N2. 154 SZML JK D Capsa 1. Fasc. 1. N42/1736. 155 A per utózöngéi 1750-ig elhúzódtak, amikor Mária Terézia adománylevelével lezárultak a pusztaszerzések. Szeged földesúri hatósága alatt 12 puszta maradt. A jászkun redempció minden további tulajdonlási vitának véget vetett. 43