Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

gosítása ugyanebben az időben zajlott. 1864-ben a közlegelő homokos részéből mintegy 400 kh-at szőlőtelepítésre kiárusítottak, ahol a telepítők hegygazdaságot alkottak.

962 A Jászkun Kerületben utolsónak végrehajtott dorozsmai közlegelőfelosztás után, mintegy 400-450 család, 2075 személy települt ki tanyai lakosnak a saját földjére. Ugyanekkor sokan rossz, homokos részesedésüket eladták a kirajzó szegedieknek. Dorozsmán is sor került birtokszerzésre, 1863-ban a közbirtokosság 5000 kh-at megvásárolt gr. Zichy Félix uradalmából.

963 Halason 1853-ban a birtokosok képviseletében száz birtokos szavazott a legelőfelosztás mellett, majd 1858-ban a legelőfelosztást összekapcsolták a tagosítással.

964 A végrehajtás 1863-ig elhúzódott. A birtokosság tulajdonában ekkor még meghagyták a várost körülvevő szabad földeket, amit majd csak 1887-ben osztottak fel. A változások nyomán újra kellett fogalmazni kit tekintsenek ezentúl redemptusnak. 1869. február 25-én, amikor a város eladósodása miatt pótadót kellett kivetni kimondták „redemptus birtokos lakosnak tekintendő, akinek a határban kimért földje vagy száraz redemptioja van".

965 Rajtuk kívül, akinek csak háza, szőleje, vagy veteményes birtoka volt, birtoktalannak tekintették. Az új meghatározás lehetővé tette, hogy a redemptusokat felmentsék a pótadó alól. Igaz azt is kimondták, hogy az esetleg eladott száraz redempció pótadó kedvezményre nem jogosít. Mintha a redempciót követő évtizedek szabályozási rendje elevenedett volna fel. Halason a birtoktalanokat sikerült teljesen kiszorítani a közlegelő felosztásából.

966 Majsán a levéltári iratok elpusztultak, csupán annyit tudunk, hogy a legelőfelosztás 1862-ben történt. Szabadszálláson az 1840-es években oly sok vitát kiváltott Jakabszállás puszta végleges kiosztása 1896-ban fejeződött be.

967 A legelőfelosztás itt is az 1850-es években kezdődött. 1851-ben osztották ki a legelő termékenyebb részét, a többire nézve 1856-ban megszabták, hogy egy forint redempciójú föld után milyen állatfajtából, hány darabot legeltethetnek a gazdák. 1855-re Lacházán és Kunszentmiklóson is megtörtént a tagosítás, valamint Móriczgát és Szánk felosztása. A Jászkun Kerületben Félegyháza volt az egyetlen település, ahol a redempció után a többség egy tagba kapta meg birtokát. Itt földközösségi nyomásos földművelés nem honosodott meg, tagosításra sem volt szükség. Annál inkább a legelőfelosztásra, amit az elszegényedett redemptusok követeltek a földszerzés lehetőségében reménykedve. Elsőnek a városhoz közeli, s részben már tanyaföldnek kiosztott Ferencszállás felosztását határozták el, 1853-ban. A felosztással megszűnt, mint közlegelő, ezt a funkciót az 1848-ban megvásárolt Harkakötönyre helyezték át. Az osztás viszonylag gyorsan 1855-ben megtörtént. A felosztandó terület 12916 kh 149 D-öl volt, s 1351 tulajdonrészt adtak ki belőle, 351 eredeti földváltó birtoka után. Az osztáshoz a meglévő birtokot vették alapul. Példaként említem a Pintér családot. A redempcióban Pin962 KÖVÉR Lajos-TÓTH Sándor László 1995. 408-410. 963 KISS József 1968. 140. 964 BKML Kh. lt. Halas község határának felmérését tárgyazó iratok 1853-1864. 965 A szárazredemptus kategória, amint azt a redempció társadalomra gyakorolt hatásánál kifejtettük egyedül Halason alakult ki. 966 NAGY SZEDER István 1935. 15. 967 TÓTH Sándor 2001. 219. 261