Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

visszautasította a kérést, mivel az egyénekre telekkönyvezett Csorba már nem tartozott közbirtokossági kötelékébe, s a folyamodók redempcionális jogviszonya megszűnt.

957 A legtöbb vitát sőt pert a Nagykunságban és a Kiskunságban is az váltotta ki, hogy sokan az egykori redemptusok közül eladták szántóikat, de úgy gondolták az osztatlan legelőkben megmaradt a részesedésük. A felosztások során a valósággal szembesülve jöttek rá, hogy földhözjutási reményeik nem teljesültek. Karcagon, Kisújszálláson mozgalommá szélesült a csalódottak földkövetelése. Az 1840:30. te. azonban összecsengett a jászkun alkotmányosság alapjával, mi szerint, aki a tőkeföldet eladta, vele adta minden redempcios jogosultságát. A pusztakövetelőket, az új osztást kérőket ezért a bíróságok sorra elutasították.

958 A redempcióhoz fűződő jogszokások bizonyos vonásainak továbbélése a tagosítás után kettős telekkönyvezési is eredményezett. Kunhegyesen 1864-ben kimondták, hogy a szabad birtokforgalomnak ezentúl csak a törvény szabhat korlátot, s ki-ki annyi darabból álló birtokot adhat el, amennyi neki tetszik. A deklarációra azért volt szükség, mert a tagosítás előtt a földközösség miatt minden földeladás három darabban történt, vagyis három kalkaturában. „Mi nem hold földet adtunk hanem redemptiot — mi pedig a telekkönyvi patens szerint non est." — írják.

959 Ugyanekkor azt is elfogadják, hogy egy közbirtokossági megbízott külön vezesse mennyivel csökkent a földeladó redempciója. Vagyis változatlanul csak a szántót adhatta, vehette, mint polgári tulajdont. A kaszálót is eladhatta és az egyéb osztályban levő földjét is, de az ezek után eső haszonvételekkel és járulékokkal redempcióját csökkentették. A redempció pillanatától életrekelt tulajdonjog egészen addig élt, amíg az utolsó közös birtokossági földet fel nem osztották. Addig vezették a kettős redempcionális és a polgári telekkönyvet is. A polgári földtulajdont megillető korlátlan rendelkezési szabadságot örömmel fogadták, de a gyakorlatban még sokszor nem tudtak elszakadni az évszázados beidegződésektől. Jászberényben éppen 1861-ben a rövid idejű alkotmányos igazgatás ideje alatt tiltotta meg a képviselőtestület, hogy a tulajdonos birtokát legelőilletményével együtt idegennek bérbeadja. A sértett a kerületi közgyűléshez fordult, ahol 1861. július 15-én — mivel ilyen eset már többször előfordult — határozatot fogadtak el, hogy „a községek ilynemű tulajdoni jogot korlátozó határozatai érvénytelenek és semmisek."

960 A Kiskunságban a Jászsághoz és Nagykunsághoz hasonlóan zajlott a tagosítással egybekötött egyéni földtulajdon kimutatása és telekkönyvezése. Minthogy a tanyás gazdálkodás előrehaladott volt, a hangsúly a legelőfelosztásra helyeződött. A legelőfelosztás sorozatos társadalmi konfliktusokat, évtizedekig elhúzódó pereket váltott ki. Dorozsmán 1853-ban határoztak a közlegelők felosztásáról, de csak a század végén 1898-99-ben fejezték be.

961 Dorozsmán a többi jászkun településtől eltérően nem csak a meglévő tőkeföldet tekintették részesedési alapnak, hanem a háztulajdont is. Azok, akiknek csak házuk volt, a belső legelőből kaptak 500 D-ölt. A tanyaföldek taBKML Kiskun Kapitányság iratai 1993/1875. JK kgy. 78. határozata BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2000b. SZMLJK 1908. érk./1864. BKMLKf. It. L. 31. Fasc. 3. Cs. 7. Sz.126/1861. SZTRIHA Kálmán 1937. 232-235.; CSML Dorozsma tan. jkv. 1853. 55., 67. 260