Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

húzódó tagosítási viták miatt csak 1869-re történt meg, Berény fél Benepusztájával együtt.

950 Addig a közbirtokosság a városi igazgatási és törvénykezési kiadások fedezésére és birtokossági adóba hajlította a szántásra fel nem osztott rész jövedelmét. Dósán és Mihálytelken a szomszédos Pusztafogacsot szerették volna a távoli szentlászlói részük helyett megszerezni, de végül csak bérleti cserére nyílt módjuk nem öröktulajdon szerzésre. A birtokváltozásoknál nem hagyható figyelmen kívül a két jászkun közös puszta Páka és Mérges sorsa. 1848-ban mindkét pusztán beszüntették a majorsági gazdálkodást és mindkettőt bérbeadták. A bérleti díjat — 60.000 Rft-ot — felosztották a 25 jászkun település között. 1851-ben a generális közgyűlésben elfogadták, hogy ha a hátralévő haszonbérleti időszak letelik a pusztákat a 25 helység között felosztják, a felosztás 1855-ben megtörtént. Pákán 24 település osztozott, Mérges Jászberénynek jutott, s azonnal bérbeadta egy szegedi haszonbérlőnek.

951 Pákát igazgatási szempontból Félegyházához csatolták, a pusztarészeket pedig ki-ki bérbeadta, vagy legelőnek használta, míg Félegyháza fokozatosan az egészet meg nem szerezte. A Nagykun Kerületben a földfelosztással és egyéni telekkönyvezessél párhuzamosan pusztavásárlási akciókba kezdtek. A nagykunsági településeknek nem voltak betelepíthető külső pusztáik, mint a jászságiaknak. Bérelt pusztájuk viszont folyamatosan és bőségesen szolgálta a legeltető állattartást. A szabadságharc bukása után pusztavásárlás reményében szinte azonnal tárgyalásokat kezdtek. Karcag az 1850-es évektől több részletben megvásárolta Hegyesbort. Az utolsó 500 holdat 1866-ban vették meg.

952 Kisújszállás 1862-ben vette meg a folyamatosan bérelt Kecskéspusztát. A vásárló nem a város, hanem a közbirtokosság volt, úgy, hogy a birtokosok redempciós birtokrészük arányában fizettek a vételbe. Túrkeve a határába beékelődött és folyamatosan bérelt Túrpásztóból vásárolt 2030 kisholdat 1871-ben, majd egy év múlva megvásárolta a puszta többi 4700 holdas területét. A teljesen megszerzett puszta szántásra alkalmas részét felosztották birtokaránylag a vásárló birtokosok között. Madarasnak szintén sikerült pusztát vásárolnia. 1871-ben a heves megyei Gacsapusztát vették meg. Kunszentmárton és Kunhegyes nem tudta gyarapítani határát, csupán a felosztott Pákából rájuk jutó rész jelentett területnövekedést. Pontosabban bevételt, hiszen a pákai legelőt bérbeadták idegen bérlőknek. A tagosítással egybekötött végleges egyéni tulajdonok kimérése 1848 előtt elkezdődött, majd az új telekkönyvezés bevezetésével folytatódott. Kisújszálláson 1847-ben kezdték, majd a forradalom és szabadságharc miatt megszakadt tagosítást 1850-től folytatták, és 1852-ben fejezték be. A tagosztály a távoli Csorbapusztára is kiterjedt, amit a művelési nehézségek miatt a kisbirtokúak eladtak, a nagyobbak pedig olcsón felvásárolták.

953 1852-ben nem osztották fel a teljes határt, meghagytak osztatlan közös tulajdonba 16.000 kh-at. Az osztatlan közföldből 1865-ben a közbirtokosság bérbeadott 5000 kh-at a városi közköltségek fedezetére. A bérlethez ugyanúgy redempciós Kiss József 1968. 61. CSEH Géza 1990. 127-156. BELLON Tibor 1996. ZSOLDOS István 1990. 258