Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

megnövekedett birkatartás volt, ami felborította a legelőhasználat korábbi módját. A göböly nincs a többi jószág ártalmára, s a magyar juhokkal is megfér, de a birkától (merinói) az ökrök megrühesednek, sőt eldöglenek. Ráadásul olyanok legeltetnek Szánkon, akiknek egy fillérjük sincs benne. „Szépen lapulnak az én pénzemen szerzett földből bé vett hasznukkal; Ki adják másoknak legelőül a'mi az enyim és nem tulajdonuk" írta. Az ügy 1803-ig elhúzódott. Akkor, a békesség kedvéért a kunszentmiklósi tanács engedélyt kért a kiskunkapitánytól, hogy a beneficiális pénztárból visszafizethesse Bakynak azt a pénzt, amit a szanki porciójukat eladott kistulajdonosok vettek fel.

731 Ezzel elhárult volna minden akadály az elől, hogy a puszta ismét közlegelő legyen. Az egykori eladók tulajdonjoga pedig akkor állt volna helyre, ha a közpénztárnak visszaadták a tartozást. Baky azonban nem fogadta el a visszafizetést, azért a pénzt a nádor végső döntéséig bírói letétbe tették. A nádor a tanács mellé állt, további fellebbezési lehetőség nem volt. 1813-ban Szánk nagy részét tanyaföldnek osztották fel, azzal a kikötéssel, hogy az új birtokosok csak könnyű épületeket emelhetnek, mert ha idővel mégis kiderülne, hogy jobban lehetne legelőnek használni, akkor ismét közlegelő lesz.

732 A redemptusok fűbéréről a továbbiakban nem esett szó. A földnélküliek fübérét viszont egyre sűrűbben szabályozták, többnyire emelték.

733 A tanács és a gazdasági gyűlés nem csupán a redemptusok képviseletében, hanem, mint az egész település gazdasági életének irányítója döntött a pusztabérletekről vagy a bérletek felmondásáról. Az árendált pusztai legelők használatára nem vonatkoztak a redempcióból fakadó jogok. A bérleti összeget a fűbérből teremtették elő, ezért a bérelt pusztán legeltetett állatok után mind a redemptusoknak, mind az irredemptusoknak fizetniük kellett, de mint példáink mutatják nem azonos mértékben. A redemptus érdekvédelem túlzott érvényesítése olykor jogilag megalapozatlan lépéseket is kikény szeri tett. A redemptusokból álló helyi önkormányzati testületek az autonómia bástyái mögül jóváhagyták e jogszerűtlen döntéseket. Példaként az árendált kömpöci és mérgesi legelőkre kivetett fűbért említjük. A bérelt Kömpöc és Mérges pusztákon legeltető félegyházi redemptusok egy marha után öt krajcárt, az irredemptusok 18 krajcárt fizettek.

734 Kisújszálláson 1785-ben a redemptusok marháitól hét krajcárt, az irredemptusokétól 14 krajcár árendát szedtek.

735 Hasonló megkülönböztetéseket más nagykunsági helységekben is jóváhagytak. Az említett esetekben nem váltott földről, nem az osztatlan közös redemptus tulajdonú legelőről volt szó, ezért a redemptusokból álló tanács határozata a fűbér megállapításáról jogellenes volt. A tanács olyan gyakorlatot terjesztett ki a bérelt legelőkre, ami az előjogokat hordozó redimált földnél vált szokássá. Azt, hogy a jogellenes határozatok gyakorlattá válhattak, a tanács és a redemptus közbirtokosság összefonódása tette lehetővé. 731 SZML JK Fasc. 2. № 1582/1803. 732 SZML JK Fasc. 4. № 830/1813. 733 BAGI Gábor 1995. 133-138. 734 BKML Kf. lt. Prot. Pol. 4. 70/1772. 735 SZABÓ Lajos 1987. 162. 215