Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

lamilyen csekély mennyiséget máshol is juttattak az irredemptusoknak. A járulékföld veteményenkénti osztási módját Bagi Gábor részletesen bemutatta, mi az autonómia szempontjából fontos tényezőkre hívjuk fel a figyelmet.

671 A járulékföld osztásában az eltéréseket az önkormányzati szabadság tette lehetővé. Az önkormányzatok a redemptusok érdekei mellett a település egészének megélhetését is szem előtt tartották. Ezért, ahol és amikor lehetséges volt, a létfenntartás érdekében differenciáltan ugyan, de az irredemptusok is kaptak kerteket. Kunszentmártonban pl. a kenderföldet nem a redempció alapján, hanem a „cselédek" azaz a gyermekek száma szerint osztották.

672 Kisújszálláson kenderfölddel jutalmazták a gátépítésben résztvett irredemptusokat. Ők egységesen három öl kenderföldet kaptak az 50 öles dűlőben.

673 Ugyanitt 1817-ben a „felsóség" utasítására mindenki kapott krumpliföldet, de ez az eset kivételnek számított. A kerület csak akkor avatkozott be az osztásokba, ha a lakosok részrehajló elöljárókra panaszkodtak. A legkorábban a kukorica került ki a járulék kertekből. Félegyházáról 1797-ben jelenti a tanács, hogy a kukoricatermesztés a tanyák között szokásba vétetett.

674 A kukoricát a tőkeföldi termesztése mellett még sokáig kertekben is vetették. Még 1841ben is osztanak a város jövedelmének növelésére a város ugarföldjeiből kukoricáskerteket. Ekkor a redemptusok 30 krajcárt az irredemptusok 50 krajcárt fizettek egy láncért. Összesen 91 láncot osztottak bab- és kukoricaföldnek.

675 A kiosztott csekély területből úgy gondoljuk, hogy az itteni kukoricatermesztés csupán kiegészítette a tőkeföldit. Köztes vetemény ként termelték a tököt. Vetették szőlő közé vagy a fiatal erdőbe. Félegyházán 1791-ben mindenki kaphatott, aki akart az epres erdőben valamint annak fölső végénél a szabad földből bab- és veteményföldet, ha vállalta, hogy cserében az erdőárkot rendben tartja.

676 A kukorica-, kender-, köles-, dinnye-, káposztaföld mellett külön kell szólni a kaszálókról és az erdőkről, amelyek a járulékföldek közé sorolhatók, de osztási és birtoklási módjuk eltért a határbeli kapás növények parcelláinak birtoklásától. KASZÁLÓK A kaszálók a Jászkun Kerületben szinte minden településen az évente vagy néhány évente újraosztott járulékföldhöz tartoztak. A helyi önkormányzatok nagyfokú szabadságát támasztja alá, hogy a rétélést tanácsi irányítással végezték. A Jászkunságban az állattartás volt a parasztgazdaságok legfőbb jövedelemforrása, a kaszálók birtoklása tehát mindenkor kiemelt fontosságú volt. A kaszálónak alkalmas területek nagysága az időjárás függvényében és az állattartás érdekei szerint változott. AltalánoBAGI Gábor 1995. SZML Kunszentmárton lt. tan. jkv. 1791. márc. 19. SZABÓ Lajos 1994. 113. BKML Kf. lt. Prot. Pol. 9. 203/1797. BKML Kf. lt. Prot. Pol. 21. 269/1841. BKML Kf. lt. Prot. Pol. 8. 82/1791. 204