Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

Többször hangsúlyoztuk, hogy a Jászkun Kerület egésze és bizonyos vonásokban települései is leginkább a szabad királyi városokhoz hasonultak. Az ingatlanokból származó jövedelmeknél azonban éppen a szabad királyi városoktól eltérő vagyoni összetételt és az eltérő gazdálkodási lehetőséget hangsúlyozzuk. A hasonlóságok az épületek és beltelkek hasznosításában, a különbségek a föld vonatkozásában mutathatók ki. A különbség a jászkun földtulajdon sajátosságaiból eredt. Amint már említettük a királyi kisebb haszonvételeket megváltott tulajdonnak tekintették, és a beneficiumok hasznosítását szolgáló ingatlanokkal együtt birtokossági ~ közbirtokossági tulajdonnak tartották. A közbirtokosságok szervezeti elkülönülése csak az 1850-es évektől következett be, s a vagyonelkülönítésre is csak ekkor került sor. Addig egyetlen településen sem merült fel, hogy szükség lenne a beneficiumok épületeinek és a hozzájuk tartozó földnek az elkülönítésére a tanács vagyonkezeléséből. Amint, nem volt igény az osztatlan közös tulajdonban használt határrészek tanácsi felügyeletének megszüntetésére sem. A közös vagyonnal kapcsolatos döntések meghozatalába a birtokosok beleszólhattak, és a szavazatukkal érvényesíthették akaratukat. A Jászkun Kerületben 1745-től a közös vagyont érintő elhatározások a birtokosok és a tanács összevont gyűlésében születtek meg. A módszer egészen a birtokossági vagyon elkülönítéséig, a közbirtokosságok formális megalakulásáig fennmaradt. A szabad királyi városokban a városi ingatlan hasznosításba, a vagyonnal való gazdálkodásba a külsőtanácsnak, (nagytanácsnak) volt bizonyos beleszólása, ellenőrzési és felügyeleti joga. A nagytanács élén álló szószóló a város polgárait képviselte. A polgárokat azonban csak kivételes esetben szavaztatták meg, pl. a bormérési szabadsággal kapcsolatban.

571 A vagyon hasznosításába tehát a Jászkun Kerületben jóval szélesebb körű a beleszólási lehetőség, mint a szabad királyi városokban. Egészen más a helyzet a hasznosítás ellenőrzésénél. Az éves számadások ismertetésére ugyan többnyire már a XVIII. század közepétől nagyobb gyűlésekben került sor, de az évközbeni ellenőrzésre nem alakultak megfelelő helyi szervezetek. A külsőtanácsok teljeskörű megalakulása csak 1797-re történt meg. A szervezet létrehozása, feladatkörének tisztázódása 1766-tól, több mint harminc évig elhúzódó folyamat volt. A települések ingatlanjainak kezelését és hasznosítását mindvégig a kerületi közgyűlés és magisztrátus felügyelte. A felügyelet a számadások jóváhagyására, a tevékenység, az adott akció esetenkénti engedélyezésére terjedt ki. Épületek Nem szólunk külön a beneficiumok működtetéséhez szükséges épületekről, hiszen a beneficium bérletébe az építmények bérletét és a működtetést egyaránt befoglalták. Az ilyen épületekből származó bevételeket nem különítették el a számadásban. KÁLLAY István 1972. 169