Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

A boltok bérbeadásának nagyobb jelentősége volt a lakosság ellátásában, mint a közkassza gyarapításában. A kicsi, de rendszeres bevétel inkább a kiszámíthatósága miatt lett fontos költségvetési tétel, ezért a tehetősebb boltbérlőknek sem engedtek saját boltot építeni. A nagykunsági Madarason, pl. Zakar Mihály görög boltárendás 1767-től bérelte a két nagyobb boltot, évi 140 forintért. 1771-ben úgy gondolta magspórolja a bérleti díjat, épített egy házat, s a bérelt boltépület helyett abban alakította ki az üzletét. A házat a görög saját tulajdonának szerette volna megtartani, de a tanács nem engedte, hanem kisajátította tőle 190 Ft-ért.

572 A határozat arra hivatkozik, hogy a görög idegen, ezért nem szerezhet ingatlan vagyont. Nyilvánvaló a bérleti jövedelem kiesésétől való félelem. A többi épület konkrét jövedelmet nem termelt, szerepük a helység életének konfortosításában, a katonai kötelezettségek teljesítésében vagy a népnevelésben volt. A számadásban inkább a kiadási rovatot gyarapították. KÖZFÖLDBŐL SZÁRMAZÓ BEVÉTELEK HÁZHELYEK A belterületet, a ki nem osztott házhelyeket, s a belterület bővítésére szolgáló Nyomást közföldnek tekintették, aminek hasznosítása a tanács jogkörébe tartozott, s jövedelme a közpénztárba folyt. Házhelyet kétféle módon lehetett szerezni, szabadforgalomban vásárlás útján vagy tanácsi döntés alapján taksáért. A szabadforgalmi árusítás tilos volt, ritkán fordulhatott elő, vásárolni kész házat lehetett. Tanácsi osztásból a redemptusok könnyen kaphattak házhelyet, mások (irredemptusok, zsellérek) kérelmét viszont sorozatosan elutasították. A házhely megszerzésének nehézségei akadályozták az irredemptusok és a zsellérek gazdagodását, s esetleg a redemptus rétegbe jutását.

573 A taksás házhelyek kiosztásával tehát a tanács nem csak a településszerkezetet, hanem a társadalmi rétegződést is befolyásolta. A redempciót követő években még ingyen juthattak házhelyhez, az 1760-as évektől, a redempció lezárulásával párhuzamosan, megszűnt a házhelyek ingyenessége. Előbb csak az irredemptusokat, majd a redemptusokat is helységenként eltérő mértékű taksafizetésre kötelezték. Az 1770-es évektől teljesen elzárták az irredemptusok elől a taksás házhely elnyerésének lehetőségét. SZML Kunmadaras lt. Beneficiumok árendájáról írott protocollum 1757-1770. Rsz. 118. BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2000., 2002. 170