Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

nem tartották számon a sziksoseprést, pedig mind a kisszállási mind a ferencszállási határrészen nagy szikes területeik voltak. A bevételi lehetőségre csak 1835-ben figyeltek fel, amikor az alsószentgyörgyiekkel közösen megváltott Kisszálláson Alsószentgyörgy bérbe adta Fehértó söprési jogát két szódafőzőnek.

569 Sajátos helyzete volt a természet által nyújtott haszonvételek között a nádjussnak. A nádjuss nem regale beneficium, de a közpénztárat gyarapította. Kezelése a járulékföldhöz hasonlóan történt. A redemptus évente a gazdasági gyűlés határozata szerint redempciója arányában kaphatta meg nádjussát. Külön bizottságok gondoskodtak az elosztásról. A közhaszonra, pl. a középületek fűtésére, fedésére, a tisztségviselők járandóságába adandó nádat, évente e célra kijelölt területről, közmunkában vágatták le. Az egész kerületi gyakorlattól eltért Félegyháza, ahol a nádhaszon kezelése úgy történt, mint a regale beneficiumoké. Talán azért alakulhatott így, mert állandó összefüggő nádas területei voltak. A Péteri-tó 274 kh 1436 D-öl területe volt a legszámottevőbb, amit mint osztatlan közös redemptus tulajdont a birtokosság a tanács kezelésébe engedett. Évente visszatérő napirend volt a tanács és birtokosok közös gyűlésén a nád elosztása, értékesítése és a bevétel felhasználása. A nádtermő hely a redemptusok osztatlan tulajdona volt, ezért a redemptusok olcsóbban vehettek egy kéve nádat, mint az irredemptusok. Amikor nagyon kemény tél volt és félni lehetett, hogy nem sikerül levágatni az összes termést, megengedték az irredemptusoknak, hogy felében vághatják.

570 A XIX. században a nádat közmunkában, részért, vagy munkabérért vágatták le, és bekévézve árverezték. A vágatásért levont rész, a konvenciósok járandósága és a közszükségre elkülönített mennyiség levonása után 8-10.000, jó évben 14-15.000 kéve nádat értékesítettek. A félegyházi nádbevétel évi 1300-1800 forint körül ingadozott, s a birtokosság határozata szerint Kömpöcpuszta árendájába fordította a tanács. Kömpöc háromesztendős árendája 7500 forint volt, a hiányzó összeget kivetették a lakosokra. A módszert egészen 1841-ig alkalmazták, attól kezdve a redemptusok döntése szerint hol természetben, hol pénzben osztották fel a nádjövedelmet, s a közpénztárba csak a közszükségre átengedett került. A kifizetés lebonyolítását sem a számadó, hanem az adószedő végezte. Ingatlan jövedelmek A jászkun települések ingatlanjainak egyik csoportját a beneficiumok tartozékai, a kocsmák, mészárszékek, malmok, boltok épülete, továbbá az iskolák, szegényházak, kórházak, és az egyházi szolgálathoz tartozó épületek: a templom, a parókia, a kántorház valamint a katonaság részére épített kvártélyházak alkották. Az ingatlanok másik csoportját a föld, az osztatlan közös tulajdonba hagyott bel- és külterületi határrészek képezték. BKMLKf. lt. Prot. Pol. 18. 503/1835. BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2002e. 168