Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

A főkapitányi fenyítő törvényszék ítélkezett valamennyi ügyben, amit néplázításnak tekintettek. Ilyen pedig bőven volt a rendszeresen petíciózó, s a földosztályokba szinte soha bele nem nyugvó lakosság körében. Az a feloldhatatlan ellentmondás, hogy földtulajdonosnak tudták magukat, de a tulajdon használatában különböző korlátozásoknak voltak alávetve, minden településen kiváltott valamilyen összeütközést. Hasonló konfliktusforrás volt a redemptusok és a tanács hatalom-kisajátítási törekvése. A társadalmi igazságosság helyreállítását a konfliktus kirobbanásának kezdetén mindig közigazgatási úton kísérelték meg. A végső lezárást azonban többnyire a fenyítő törvényszék ítélete jelentette, az sem mindig. A BÍRÓSÁGI ÍTÉLETEK JOGFORRÁSAI Elsődleges jogforrásnak az 1745-ös kiváltságlevelet tekintették. Ősi kiváltságokat magába olvasztó tartalma a Jászkun Kerület megszűnéséig a helyi alkotmányos élet alapja volt. Megszabta belső életük rendjét, tulajdonviszonyaik alakulását, kötelezettségeiket és jogaikat. Az alkotmányos élet szervezeti kereteihez az 1751-ben kiadott rendtartás adott jogi szabályozást. A jászkun autonómia alapjogai azonban nem térnek ki a mindennapi élet részletes jogi szabályozására, a büntetési tételekre, a jogsértések fajtáira. A szabályozást az autonómia nyújtotta lehetőséget kihasználva a jászkun önkormányzat testületi szervei végezték el. A generális közgyűlés, a particularis gyűlések és a helységek tanácsai, nagyobb gyűlései voltak azok az önkormányzati fórumok, amelyek statútumokat alkottak, s megalkották a mindennapi élet szabályait. Alig múlott el önkormányzati testületi ülés anélkül, hogy ott valamilyen szabályozást, helyi erejű rendeletet ne fogadtak volna el. Helyi statútumok szóltak az idegenek befogadásáról, az adóösszeírások végrehajtásáról, a birtokszerzés módjairól, a közmunkák elosztásáról, az építkezésekről, a lakhatás feltételeiről. A szabályozás a közösségi és a magánéletre egyaránt kiterjedt. Megszabták a különböző társadalmi rétegbe tartozók viseletét, a pipázás helyszínét, a társas szórakozás időbeli korlátait. Helyi szabályok tartották megkívánt mederben a lakodalmakat, a temetéseket és gondoskodtak a megélhetéshez szükséges munkavégzés rendjének megtartásáról. A helyi bíróság komplex hatásköre, amint már említettük, kiterjedt a tékozlástól mentes egyéni életvitel megtartatására. Ennek szellemében tilalmazták a dorbézolásba hajló juhtorokat, szabályozták a kocsmai nyitvatartást, az esti harangszó utáni kimaradást. A határközösségben folytatott földművelés és állattartás nagyon pontos és részletes koordinációt kívánt. Ezért szigorú büntetést kapott, aki nem tartotta be a megszabott rendet. A Jászkun Kerület „falutörvényeit" senki nem gyűjtötte össze, amint a székelyek vonatkozásában Imreh István tette.

429 A jászkun települések nem vezettek helyi statútumaikról jegyzéket, nem tartottak külön „törvénykönyvet", a hozott statútum erejű határozatokat a testületi jegyzőkönyvek bejegyzései őrzik. A bíráskodási gyakorlatban statútumaikra támaszkodtak a vétek megállapításakor és a büntetés kiszabásában. IMREH István 1973., 1983. 130