Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

kosnak Bankos János szenátor dühében azt mondta „azért nem érünk célt ...mivel... soha sem volt a magyar egy akaraton". Amire a lázongók vezetője Adács István azzal vágott vissza „igaz az! azért ül most is a Német a nyakunkon". Adácsot, aki ráadásul községi hadnagy volt, felségsértésért perbe vonták. Az ítélet ugyan enyhe lett, s a büntetése az ítélethozatalig leült két hónappal és a költségek megtérítésével letelt, de a nép szószólóját elhallgattatta a törvényszék.

424 1834 után a fenyítő törvényszék ítélkezett a nemesek olyan apróbb vétkeiben, amelyeket korábban a főbíró vagy a tanács ítélt. Példaként az 1841-ben Félegyházán elkövetett hatalmaskodást említjük. A vétkes Rádi Pál redemptusnemesnek a baromjárás mellett volt a tanyája, s a birkái a járásban legeltek. A kerülő hadnagy észrevette a határsértést és zálogot követelt. Rádi megtagadta az engedelmességet, mert ő nemes ember, akinek nem parancsolnak, másrészt redemptus és jussa van a pusztához. A nemes embert azonban a jászkun jogszolgáltatásban nem tartották kivételezettnek, ezért a hadnagy az engedetlen Rádit bekísérte, annak ellenére, hogy fiai kaszákkal felfegyverkezve siettek az apjuk segítségére. Igaz, a fiúk az apa intésére a tanyaföld mezsgyéjétől visszafordultak. A Félegyházán tartott fenyítő törvényszéken Rádit hatalmaskodásért egy hónapra ítélték. A két fiú negyedévi rabságot kapott.

425 Rádi esete a redemptusnemes helyi joghatóságokhoz való viszonyát példázza. 1790-ben három karcagi vakter rendszeresen lopta a búzát a város magtárából, amit éppen nekik kellett volna őrizni. A perben az ügyész akasztást kért a vádlottakra, de a Nagykun Kerületben tartott fenyítő törvényszék kegyelmes ítéletet hozott. Az irányító orgazda két év tömlöccel, közmunkával és félévenként elszenvedendő ötven pálcaütéssel megúszta, a bűntársak ehhez viszonyított rövidebb idejű tömlöccel és kártérítéssel büntetődtek.

426 Szabadszálláson a tagosítás társadalmi konfliktusok sorát okozta. Három nyughatatlan szabadszállási lakost a Félegyházán tartott büntető sedrián elzárásra ítéltek, de ügyük végleges lezárása előtt — hogy a lázongásnak véget vethessenek — helyszíni vizsgálatot rendeltek el, amit egy erre kijelölt magistratualis deputáció végzett. A vizsgálat eredményét a legközelebbi fenyítő törvényszékre kellett jelenteni, amit történetesen Kunszentmártonban tartottak. 1827. január 27-én a „Nagykun megye részéről Kunszentmártonban tartott rabokat ítélő törvényszéken megállapították, hogy szabadszálláson a csendesség helyreállt, s elrendelték a három letartóztatott nyughatatlan hazabocsátását.

427 Talán a szabadszállásihoz hasonló társadalmi konfliktusok irányították a bíróság figyelmét arra, hogy a törvénykezésbe az érintett helységek tanácsaiból is be kell vonni küldötteket. 1836-ban kihirdették, hogy a tanácsok mindenkor küldjenek két személyt a fenyítő törvényszékre, akik a törvénykezési szakasz végéig kötelesek jelen lenni az üléseken, s a szükséges felvilágosításokkal szolgálni.

428 SZML JK Bü. iratok 32. füz. 6. köt. 60. sz./1842. SZML JK Bü. iratok 32. füz. 2. köt. 41. sz./1841. SZML JK Bü. iratok 7. füz. 5. köt. 46. SZ./1790. BKML Szabadszállás tanácsi iratok A N8. D N6./1827. BKML. Kh. lt. Prot. Curr. 29. 484. p. 129