Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)

Krupa András: A család szerepe a szlovák anyanyelv megőrzésében, a magyarosodás folyamatában a hazai - főként alföldi - szlovákok önvallomásai alapján

szlovákul, csak magyarul beszélnek, többnyire törekszenek arra, hogy megvédjék szlovák gyökereikről tanúskodó ismereteiket, bár egy részük identitását is váltotta.

Az általunk az alább kiválasztott önvallomás-részletek révén szeretnénk bemutatni, milyen fokozatokban maradt tovább az anyanyelv használata, ill. e fokozatokban hogyan érvényesült a magyarosodás folyamata.

Gyűjtött adataink szerint az alábbi fokozatokról beszélhetünk:

a. ) Az első világháború időszakáig az egész család az élet mindegyik területén élő nyelvként használja a szlovákot - az iskolai oktatás jelentős részét is szlovákul bonyolítják le (főként az evangélikus szlovák helységekben),

b. ) az 1920-as évektől (elsősorban a lakosságcseréig, de vonatkoztatható napjaink időszakáig is, ez az időtartam érvényes a további fokozatokkal kapcsolatban is) elkezdődik a nyelvi diverzifikáció - ugyan mindnyájan szlovákul beszélnek, de a katolikus családokban otthon már magyarul tanítják imádkozni a gyerekeket (a katolikus egyház közvetlen befolyására), megjelennek a „cseregyerekek”,

c. ) a szülők egymás között és a nagyszülőkkel szlovákul kommunikálnak, de a gyerekeikkel már magyarul (elsősorban a magyar nyelvű iskolai tanítás kedvéért) - a család fokozatosan kétnyelvűvé válik.

d. ) az egynyelvűség fokozatos kialakulása: a szülők magyarul beszélnek a családban, a nagyszülőkkel még szlovákul. Egymás között szintén szlovákul, ha azt akarják, hogy a gyerekek ne értsék, miről van szó, szintén szlovákul, - a szlovák nyelv mintegy titkos nyelvként él (külső hatás: az állami, társadalmi és egyházi kívánalom következményeként),

e. ) a család egynyelvűvé válik, mindenki magyarul kommunikál, kivéve a nagyszülőket, akik egymás között még szlovákul váltanak szót,

f. ) bekövetkezik a teljes váltás, a harmadik és a negyedik generáció (unokák, dédunokák) nemcsak nyelvet vált, a szlovák identitását is magyarra váltja, betagozódik a magyar etnikai és nyelvi közösségbe, némelyikük tagadja eredeti származását.

Miután a folyamat lépcsői, fokozatai szintén bonyolultan következnek be, s más csoportosítások is felfedezhetőek, adatközlőink mindezzel összefüggő ismereteket nem mindig e lépcsőzetes felállásban sorolták fel, az általuk közölt fázisok sajátos arculatot is tükröznek.

Ettől függetlenül az önvallomások egymás utáni sorrendje a nyelv alakulásának fentebbi fokozatait kívánja érzékeltetni, még ha közben nem is utalunk rájuk.

A továbbiakban szó szerinti részleteket idézünk adatközlőink vallomásaiból, kiegészítve őket a témánkhoz kapcsolódó magyarázatokkal.

(Az idézeteket eredeti nyelven, szlovákul, ill. magyarul közöljük. S közreadjuk a magyar nyelvű fordítást is.)

Ahol három generáció élt együtt a családban, a szlovák nyelv használatában jelentős szerepet játszottak a nagyszülők. A visszaemlékezések szerint legtöbbjük nem vagy alig tudott magyarul, de ők voltak, akik továbbéltették unokáikban a népszokások szóbeliségét is: ...stará mama ňič nevedela po maďarskí. Tak aj psa tak durila tavoka, že: Pakuješ tavo Dunčil Ňi po maďarskí. Nevedela po maďarskí. Apovka starí bou. Tern veľmej ľubiu slovenskú bibliju čítať. Aj modľitbi. (...nagyanyám semmit sem tudott magyarul. A kutyát is úgy zavarta ki: Takarodj ki

79