Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Krupa András: A család szerepe a szlovák anyanyelv megőrzésében, a magyarosodás folyamatában a hazai - főként alföldi - szlovákok önvallomásai alapján
Duncsi! Nem magyarul. Nem tudott magyarul. Nagyapa öreg volt. Ő nagyon szerette olvasni a szlovák bibliát és az imákat. (Galgagyörk) (Stará mať) ľem po slovenskí. Ľem po slovenskí Ľem. A no keď prišli ako Kračún, na Kračún zme tajšli g tej Bábkovej mamovki. Mamička táto Babinková naučila, že mala som tajsť vinšovať. (A nagyanyám csak szlovákul, csak szlovákul. Amikor eljött karácsony, mentünk ehhez a Bábková mamához, Bábková anyja megtanított, hogy mondjak karácsonyi köszöntőt.) (Ácsa) Az erős szlovák öntudatú nagyszülők még a hozzájuk került magyarul beszélő unokát is szlovákra szoktatták: U mamovki len slovenskí bolo. Takže pou roka ňenačin bolo, už mesto maďarskiho jazika každí boží deň slovenskí aj pokloňiu, aj šecok život sa nám prekrúťiu tak na tento bok, ľebo tu ak ňeveďeu slovenskí, hádam ho aňi človeka ňevolaľi. (A nagymamámnál csak szlovákul volt. Fél év sem kellett, már magyar nyelv helyett minden áldott nap szlovákul köszönni, az egész életem átfordult erre az oldalra, mert ha itt valaki nem tudott szlovákul, azt talán embernek sem tekintették.) (Dunaegyháza) Az ilyen esetek persze kivételek voltak. A három generációs családban megjelenik az az állapot, hogy az unokák (maguk az adatközlők) már magyarul beszéltek: Aj mamovka nás aj hrešila po slovenskí, aj mama. Aľe mama nás ňiveľa hrešila, ona bola veľmej dobrá. Aľe mamovka stará nás aj hrešila po slovenskí. Aj sa oni keď sa aj podovrávali medzi enodruhim, aj zo starim apom, aj mamov, tak oni lem ždi po slovenskí. Aľe mi zme najradšej po maďarskí, ľem po maďarskí. (Nagyanyám szlovákul szidott, az anyám is. De anyám nem nagyon szidott, ő nagyon jó volt. De nagyanyám szlovákul szidott. Ők egymás között szlovákul beszéltek, a nagyapával és az anyámmal is. De mi legszívesebben magyarul, csak magyarul.) (Ácsa) Az anyanyelv megőrzésében játszott nagyszülői szerepet, a szlovák tudatát és nyelvét mai napig ápoló egykori unoka nagyapai helyzetben ugyanúgy próbálja érvényesiteni, mint vele egykoron a nagyanyja. Ez a példa arra is jó, hogy rámutassunk, hogyan lehetne megvédeni az anyanyelvet a családon belül, ha a családtagok öntevékenyen is hozzájárulnának ehhez: Sa slovenskí zhováraľi stará mať, starí otec nadevšecko. Ti sa ľen pomíľiľi po maďarskí. Ľem slovenskí sa ždi zhováraľi. Prišou som domov zo škole: Csókolom! Éhes vagyok! A stará mama ňišt. Aňi reč. Zas som povraveu, ona ňišt. Jaj, som zbadau, že slovenskí ma učila. Dobrí ďem mamička! - No to je inšvou: Dobrí ďem, moj sim! Lační som, čo je obed? Saňi si hneď tí dám! Takto. Aj vravím aj mojim deťom, mám vnučke, ňi raz, keď idu: Csókolom! A ja naopak: Dobrí ďem, Pavko! Dobrí ďem, Csabika! Takto sa zhováram s ňima, abi sa aj oni naučili, ľebo verím, že každí jazik je edom človek. (A nagyanya, a nagyapa szlovákul beszéltek, a nagyapa mindenekelőtt. Magyarul csak akkor, ha tévedett. Csak szlovákul beszélgettek mindig. Hazajöttem az iskolából: Csókolom! Éhes vagyok! A nagyanya semmit. Egy szót sem. Újra elmondtam, ő semmit se szólt. Jaj, észrevettem, hogy szlovákul tanít. Jó napot nagyanyácska! No, ez már más: Jó napot, fiam! Éhes vagyok, mi az ebéd? Ülj le, mindjárt adom! Hát így. Mondom is a gyerekeimnek, unokáim vannak, nem egyszer, ha 80
