Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Ferkov Jakab: A zádruga mint nagycsaládi gazdasági szervezet a bunyevácoknál
gazda, vagyis a főnök mindig az apa volt. A zádruga tagjai úgy szólították, hogy otac (atác), melynek jelentése atya vagy apa, míg mások bačo-ndk, azaz bátyának hívták. Abban az esetben, ha még a legkisebb fiú nősülése előtt hunyt el, a legidősebb fiú vette át a posztját. Ilyenkor a gazda megnevezése ránko (ránko) volt. Előfordulhatott az is, hogy nem vállalta a gazda feladatkörét, ilyen esetben általában a legrátermettebb testvér vezette tovább a zádrugát. Ritkán ugyan, de előfordulhatott az is, hogy az elhunyt házigazda felesége, vagy ha a legidősebb fiú is elhunyt, akkor az ő felesége vette át a vezetést. Ez utóbbi esetben a testvér özvegyének strina, strinačka (sztriná, sztrinácská, azaz néni, nénike) volt a megnevezése. Az ilyen esetek azonban nem voltak gyakoriak, és ha néha elő is fordultak, az asszony által vezetett zádruga nem volt hosszú életű, mivel férfiak nem fogadták el az utasításait. Ha a legidősebb fiútestvér is meghalt, akkor a korban következő foglalta el a helyét, de ha a többiek úgy látták, hogy nem jól gazdálkodik, leválthatták. A leváltott testvér általában ki is vált a zádrugából, de volt arra is példa, hogy egy-egy testvér még az atya életében kikérte a részét és kivált a zádrugából. Ilyenkor, ha később vissza akart volna térni - bár erre nagyon ritkán volt példa -, az apa visszavette. Ha a kivált testvér meghalt, akkor a gyermekeit, amennyiben óhajtották, ugyancsak visszavették a zádrugába, és a többi gyerekre vonatkozó jogok illették meg őket is. Mint már említettem, a munkarendet általában az apa, vagy a legidősebb fiú határozta meg, míg a háztartási munkákat a gazdaasszony irányította. A házigazda morzsolta a szálláson a kukoricát, megetette és megitatta a háziállatokat, és ő rendelkezett a házi kassza (budié) kulcsaival. A kassza általában be volt építve a falba. A gazda hatalma szinte korlátlan volt: ő végezte a közösség írásos teendőit (feljegyzések a kalendáriumban), a járlatok6 beszerzését és egyéb hatósági feladatokat (pl. adófizetés, földvásárláskor az átírási és ügyvédi díjak rendezése stb.), továbbá ő döntött arról, hogy mikor, milyen és mennyi jószágot, illetve terményt lehet eladni. Ugyancsak az ő feladata és joga volt a külső munkások fogadása (pl. kaszálás, házépítés, javítás stb.), illetve a velük való egyezség megkötése is. O ült az asztalion, étkezésnél ő vágta és osztotta fel a kenyeret és szalonnát. Ha vendégek érkeztek, ő ment eléjük és fogadta elsőnek, majd vezette be őket a házba. A testvérek munkából hazatérve beszámoltak, hogy azon a napon mit végeztek el, és a vacsoránál osztották ki a másnapi feladatokat is. Általában a gazda rendelte el a másnapi teendőket, de a fiai is elmondhatták a saját véleményüket; ellenkezés csak ritkán fordult elő. Egyegy munkafolyamatra általában ki voltak jelölve, a munka jellegétől függően 1-3 hétre. Kaszáláshoz gyakran napszámosokat vagy részeseket fogadtak. Azoknál a zádrugáknál, ahol kevés volt a férfi, szolgákat fogadtak. Ilyenkor a zádruga kötelessége volt biztosítani a cselédek számára egy szoba-konyhás házat és istállót egy tehén számára. Ezt úgy hívták, hogy subašluk (szubásluk), és a szállástól távolabbi földterületeken építették, tulajdonképpen tanyák voltak. Ha új szolgát fogadtak, akkor ő költözött a tanyába. A szolgákat megegyezés szerint pénzzel, terménnyel vagy vegyesen fizették ki. Esetenként felesbe is felfogadtak, és ilyenkor a szolgák gyakran össze tudtak annyi keresményt gyűjteni, amiből a gyermekeiknek már föl-6 Járlat vagy marhalevél: a jószág eredetét igazoló okirat. 71
