Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Ferkov Jakab: A zádruga mint nagycsaládi gazdasági szervezet a bunyevácoknál
FERKOV JAKAB A ZÁDRUGA MINT NAGYCSALÁDI GAZDASÁGI SZERVEZET A BUNYEVÁCOKNÁL A déli szláv népek körében a nagycsaládi alapon álló társulást zádrugának (zadruga) hívták. Az elnevezés valószínűleg a XIX. században vert gyökeret és olyan gazdasági egységet is jelenthetett, amelyet a vérségi kapcsolatokon kívül más elemek is összeköthettek,1 illetve volt olyan zádruga, ahol a vérségi kapcsolat alig mutatható ki. Ilyenek a dalmát tengerpart halászainak a zádrugái is, illetve a baranyai szerbek zádrugáinál egyáltalán nem volt vérségi kapcsolat, hanem földszövetkezésen alapuló ún. Szerb Földművelő Szövetkezetek (Srpska Zemljoradnička Zadruga) voltak. Ez utóbbiak többnyire az 1900-as évek elején alakultak és az első világháborút követő optálások idején szűntek meg. A megalakulásuk után szinte azonnal csatlakoztak a „Szerb Közkereseti Egyletek Központi Pénztára Zágráb” szervezethez, amely kölcsönök nyújtásával, e zádrugák működési feltételeinek anyagi-gazdasági hátterét biztosította.1 2 3 A vérségi, illetve családi alapon működő zádruga tagjainak száma változó volt, gyakran igen magas számot is elérhetett (a szlavóniai horvátoknál akár százötven személyt is). A Karlovac (a horvátországi Károlyváros) környéki „Domladovac” zádrugának például egy évszázad alatt 161 tagja volt, és ebbe 49 asszony más zádrugából jött, illetve 24 másikba ment férjhez, és tagjainak száma 1930-ban is meghaladta a 60 főt.4 A bunyevácok körében leginkább az ún. szállásokról, gazdasági egységként működő és vérségi alapon álló nagycsaládi rendszerről vannak források. Milana Čemelič gyűjtötte fel és írta le 1979-ben, a bácskai Tavankúton (Tavankut - Szerbia), a Balaževic Ránko vie nevével jelzett bunyevác zádrugát, illetve szállást, amely 1946-ig állt fenn. Előadásom anyagát főleg az ő dolgozata alapján állítottam össze.5 A szállás tulajdonképpen azt az épületegyüttest jelentette, ahol a közösség élt, másrészt viszont azt a gazdasági közösséget is, amelynek keretében együtt gazdálkodtak. Ezeket a közösségeket többnyire a legidősebb férfi irányította. 0 szervezte a gazdálkodást, illetve a család belső életét, és kapcsolatrendszerét is meghatározhatta. Egy-egy ilyen zádruga vagy szállás többnyire meghaladta a 20 főt, és általában az apa haláláig állt fenn, illetve a legkisebb fiú megnősülése után kissé átalakult: a legkisebb fiú maradt a szülőkkel, míg a többieknek új szállást biztosítottak. A mezőgazdasági eszközök viszont a szétköltözés után közös használatban maradtak és a földeket is közösen művelték. Ha a zádruga tagjainak létszáma már nagyon kényelmetlenné tette az együttlakást, a családos testvérek a legkisebb fiú megnősülése előtt is új szállásra költöz-1 ANDR1Č, Jasna 1992. 5. 2 BARBARIČ-KERŠIČ, Anamarija 1992. 9-20. 3MÁRF1 Attila 1992.253. 4 ŠVOB, Držislav - PETRIČ, Franko 1930. 95. 5 ČERNELIČ, Milana, 1992. 105-121. 69 T
