Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)

Bereznai Zsuzsanna: Egy kecskeméti zsidó család a XX. század elején (Kircz Fülöp fogatos fuvarozó családja)

közvetítésével vásárolhatott egy malacot, amelyet azután titokban hizlaltak fel. A malac egy alkalommal kiszabadult fogságából, és éppen a rabbi udvarába tévedt be - ahonnan a lányok kukorica csörgetésével tudták csak kicsalogatni. Az anya a disznó leölését és húsának elfogyasztását bűnös dolognak tartotta, meg volt győződve arról, hogy büntetésük nem marad el. A böllér olyan termékeket állított elő, amelyeket ők korábban soha nem ízleltek, ám a vérrel készült ételt csak a cselédlány fogyasztotta el. Az apa felvilágosult ember volt, ő úgy vélte, hogy a megváltozott élethelyzetben az embernek alkalmazkodnia kell a körülményekhez - a túlélés érdekében.

A Kircz családban a zsidó ünnepek megtartása a neológ irányzat előírásainak megfelelően történt. A pénteki estére, a szombat ünnepére a háziasszony mindig mindent előkészített, és miután az apa hazatért a zsinagógából, az anya meggyújtotta a péntek esti gyertyát. Nyári estéken a gesztenyefa alatt a gyermekek az anya régesrégi meséit hallgatták az angyalokról, a kerubokról, a lilithről, a lidércekről, az ördögről és a cselszövő ördögfiókáról, azaz a dibukról. A hosszú téli estéken pedig az apa a mindennapi életre vonatkozó tanulságokat magyarázta el a leányoknak a Talmudból.

Az is szokás volt a családban, hogy a szülők a gyermekekkel esténként elbeszélgettek a napi eseményekről és az élet dolgairól. Vagyis a leányok korának megfelelő formában igyekeztek őket eligazítani arról, hogyan kell majd megállni helyüket az életben. Az apa gyakorta idézte fel azokat a családi történeteket is, amelyek arról szóltak, hogy elődeik hogyan küzdöttek évszázadokon át a fennmaradásért. Melyek voltak azok a fő „törvények”, életelvek, amelyekről a legnehezebb élethelyzetben sem szabad megfeledkezniük:

A vallás parancsolatait és tilalmait meg kell tartani. Az adott szó az eskü szentségével bír. A kiejtett szó feltétlenül igaz legyen. A véghezvitt cselekedet feltétlenül becsületes legyen. A nem zsidó embertől a szívességtétel csak abban az esetben tagadható meg, ha vétket vagy lehetetlenséget foglal magában. A nem zsidó emberek szombati és ünnepnapi tűz körül igénybevett szolgálatát meg kell jutalmazni. - Tehát nemcsak az önmagukra vonatkozó elveket fogalmazták meg, hanem a kereszténységhez való alkalmazkodást, a velük való jó kapcsolattartást is fontos dolognak tartották.

Am a XX. század elején a kecskeméti zsidóság körében a Kircz leányok nap mint nap megtapasztalhatták a vallási szekularizáció jeleit is - egyik-másik, vallásukkal ellenkező cselekedetre maguk is rákényszerültek a háborús éhínség kapcsán. Például egy ortodox zsidó fiú egy kurtizán nő keresztény lányát vette el feleségül - természetesen a zsidó család kitagadta fiát, oly módon is kifejezve, hogy süvet ültek, azaz meggyászolták, mert számukra ő már halott volt. Vagy pedig az ortodox zsidó vőlegény nem volt hajlandó felvenni a frakk alá a kiflit, azaz a halotti inget, amely igen egyszerű, durva vászonból varrt, hosszú ruhadarab volt.

A család a zsidó polgárság körében élte társadalmi életét. A hitközség ünnepeire és különféle rendezvényeire eljártak, ám csak a hátsó sorokba ülhettek. Ugyanis az ünnepek alkalmával az elülső helyeket meg kellett fizetni - azaz pontosabban egy cédulára rá volt írva, hogy ki mennyit adományoz, mert ünnepnapon nem szabad pénzt kiadni, tehát utólag kellett befizetni az összeget.

65